2016. július 24., vasárnap

Népszerűtlen vélemény könyves tag

Szóval, a The Mark Of Athena egyenlőre még folyamatban van, mivel az elmúlt két hétben nem igazán tudtam olvasni, mert táborozni voltam, így gondoltam csinálok egy újabb book taget, hogy legyen valami friss a blogon.

Népszerűtlen vélemény könyves tag


1. Egy népszerű könyv vagy sorozat, ami neked nem tetszett.

A csúf igazság, hogy ez a sorozat Suzanne Collins-tól Az éhezők viadala. Még mindig nem azt állítom, hogy ezek a könyvek rosszak voltak, de többször nem hiszem, hogy el fogom olvasni. Annyira azért nem voltak jók. Nekem nem tetszett, és ebből kifolyólag nem teljesen értem, miért van körülötte akkora nagy felhajtás, de ez az én egyéni véleményem, úgyhogy bocsánatot kérek minden Hunger Games fantól. 

2. Egy népszerű könyv vagy sorozat, amit mások nem bírnak, neked viszont bejött. 

Nos, ez egy nehéz dolog, mert olyan könyvvel még nem találkoztam, amit az ismerőseim utáltak volna, nekem pedig bejött. Azt mondanám, hogy ez a könyv akkor már John Green-től a Katherine a köbön, mert Goodreads-en nagyon sok rossz kritikát kapott, és szerintem egyáltalán nem érdemeltem meg, mert egy élvezhető könyv volt, és én semmi kivetnivalót nem találtam benne (esetleg a magyar fordítás volt érthetetlen helyenként).

3. Egy szerelmi háromszög, ahol a főszereplő nem azzal a karakterrel jött össze, akinek te szurkoltál; vagy egy OTP (one true pairing), ami szerinted pocsék. 

Ez Rick Yancey Az ötödik hullám sorozatából a Cassie, Evan, Ben háromszög megöl engem. Nem olvastam még a 3. kötetet, de van egy jó sejtésem arról, hogy kik jönnek össze a végén, és nem tetszik. Ugye Cassienek bejött Ben, aztán jöttek a hullámok, és összeakadt Evannel. Őszinte leszek: utálom Evant. Semmi érdekeset nem találok benne. De lassan úgy leszek a Cassie-Evan szállal, hogy jó, legyen. Ben maradjon ki nyugodtan az egészből, jobb lesz neki úgy. A Végtelen tenger végére elegem volt Cassieből és Evanből is. Az elején úgy indultunk ki, hogy Cassie egy tök badass csaj, a végére meg már csak annyi maradt meg, hogy Evan, Evan, Evan, Evan... De a párosításuk attól még mindig pocsék.

4. Egy népszerű műfaj, amit te nagyon ritkán olvasol.
Nos, nem hiszem, hogy találtam volna ilyen műfajt. Bár néha... gyakran a romantikus könyvektől a falra tudok mászni. De nem olvasom őket ritkán, mert előfordul, hogy Vörös pöttyös könyv akad a kezembe, aminek a történetét általában szeretem, de az a sok túltolt romantikus dolog... Az oldalakig tartó csókolózás... Uh, az kikészít. Szeretem a romantikát, de nem úgy, ahogy a VP könyvekben van.


5. Egy népszerű vagy közkedvelt karakter, akitől te a falra mászol.
  
Ez egy nehéz kérdés, de azt hiszem, hogy Jason Gracet választom. Egyszerűen képtelen vagyok néha elviselni. Igazából nem utálom, csak néha nincs semmi haszna neki. Jön a csata, kiütik és a végén felébred. Sorry, Jason!

6. Egy népszerű író, akit te az istenért sem tudsz megszeretni.

Öhm... Nem hiszem, hogy találtam volna ilyet.

7. Egy népszerű könyves toposz, ami már a könyöködön jön ki. (pl. elveszett hercegnő, korrupt szerető, szerelmi háromszögek, stb.)

Ez nem is csak könyvekre vonatkozó dolog, hanem úgy könyvekre és filmekre is, mert annyi könyvet még nem olvastam ilyen alapsztorival, de annál több filmet láttam. Hogy mi ez? Középiskolában játszódik. Van a lány, aki nem annyira tökéletes, visszahúzódó, jó kislány. Van a fiú, aki a tökéletes pasi, menő, jóképű, izmos, balablabla... Természetesen kezdetben utálják egymást, aztán menthetetlenül egymásba szeretnek. Ez eddig a legtöbb romantikus besorolású könyvnél megjelent, amit olvastam.

8. Egy népszerű sorozat, ami téged egyáltalán nem érdekel. 

Hát, öhm... Erre sem nagyon tudok mit mondani, de ha tényleg muszáj, akkor legyen egy magyar példa rá. Ismerőseim olvassák Leiner Laurának a könyveit, a Szent-Johanna Gimit, meg azt a másikat, és igazából ezek Magyarországon elég népszerűek, nem? Na, engem ezek egyáltalán nem érdekelnek.

9. A mondás úgy tartja, „a könyv mindig jobb, mint a film”, de melyik filmet vagy tévésorozatot kedveled jobban, mint a könyvváltozatát?

Ez könnyű: Kody Keplinger: The Duff: The Designated Ugly Fat Friend - A pótkerék. A filmet láttam először, és az alapján azt hittem, hogy ez milyen jó könyv lesz, aztán nővérem elolvasta, és felkészített, hogy borzasztó lesz. De erre a könyvre semmi sem tudott felkészíteni. Ez kivételesen olyan, hogy inkább megnézem a filmet, mintsem még egyszer elolvassam a könyvet.

2016. július 6., szerda

Rick Riordan: Neptunus fia (Az Olimposz hősei #2)

Percy Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…

Percy teljesen össze van zavarodva.

Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.

Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.

Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.

Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.

A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

Előre lekötném, hogy a Prophecy of Seven nem azt jelenti, hogy Hetedik Prófécia. Inkább a Hétről Szóló Prófécia, vagy A Hét Próféciája. Na, mindegy. Nem érdemes belebonyolódni a fordításba. Akkor, a magyarosítást tegyük is félre.

Nem tudom, miért csak picivel több, mint 3 nap kellett ahhoz, hogy kiolvassam a Neptunus fia-t. Lehet, mert 50 oldallal rövidebb. Lehet, a tény, hogy Percy főszerepben folyamatosan ott van. De az is lehet, hogy érdekesebb volt  történet. Sokkal érdekesebb.

Meglett Percy, és szegénnyel ugyanaz a helyzet, mint Jasonnel volt, kivéve, hogy ő emlékszik egy arcra, és a hozzá kapcsolódó névre: Annabeth. Tessék! Nincs közvetlenül ott Annabeth, és Rick bácsi mégis képes odaadni a Percabeth pillanatokat.

Megismerkedünk Hazel Levesque-val és Frank Zhang-el. Igen, őket bírom. De persze kellett valaki, akit nem bírok se én, se senki más, ez pedig nem műs, mint a kis rohadék Octavianus. Persze, hogy mennyire is rohadék, az majd később derül ki.

Szóval, Percy, Hazel és Frank küldetésre indulnak, hogy kiszabadítsák a Halált aka Thanatoszt, hogy a szörnyek végre meghaljanak, és szerencsétlen félvéreknek legyen végre valami kis esélyük a harcban. Így elvándorlunk Alaskába.

Fő események a könyv alatt:
  1.  Percy megérkezik Camp Jupiterbe, keresztülviszi Junot/Hérát a Kis Tiberen, és elveszti Achilleusz jelét
  2. Az ötödik cohors megnyeri a War Games-t (fogalmam sincs, hogyan fordították át a magyarban, így maradok az angolnál)
  3. Franknek Mars az apja, és küldetést kapnak
  4. Irány Alaska!
  5. Portland és Ízisz istennő organikus boltja
  6. Phineas és a fhárpiák, Percy nem hal meg, Ella megmenekül
  7. Látogatás az Amazononokhoz
  8. Arionon Kanadába, és Frank még mindig nem érti a családi ajándékot
  9. Na, végre! Alaska!
  10. Egy óriás mínusz, és Percy Nnem fulladt meg
  11. Percy mindenre emlékszik
  12. Még egy óriás mínusz
  13. Jön az Argo II
 Ja, meg Percy praetorrá emelik, és megkapja a tetkóját, ami egy fájó pont nekem. Nem tusom miért, de a rómaiak nem a kedvenceim. A görögöket mindig jobban szerettem, töri órákon is. (The Blood of Olympus SPOILER: Bár talán csak az zavar, ahogy Percy és Annabeth határoznak az ötödik könyv végén... De az nagyon...)

A Neptunus fia egy igazi PJO könyv, Percy-poénokkal, és am,úgy is sok-sok Percyvel, és mindennel, ami egy jó Rick Riordan könyvhöz kell. (Kivéve talán Annabeth és a Percabeth jelenetek hiányoznak.)

“They all ordered massive plates of eggs, pancakes, and reindeer sausage, though Frank looked a little worried about the reindeer. "You think it's okay that we're eating Rudolph?"
"Dude," Percy said, "I could eat Prancer and Blitzen, too. I'm hungry.”

2016. július 2., szombat

Rick Riordan: Az elveszett hős (Az Olimposz hősei #1)

Három vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…

Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Előre lekötném, hogy nem vagyok hajlandó Jászonnak nevezni Jasont. Amióta elolvastam a Percy Jackson's Greek Heroes-t tudom, miért így fordították, de akkor sem. Így sem a kedvenc karakterem, szóval legalább adjunk neki egy esélyt, hogy normális neve legyen.

Isenem, egy hét! Egy egész hétbe telt elolvasni. Talán azért, mert hosszú, és ráadásként még angolul is van, ezért lassabban sikerül az agyamnak feldolgoznia az infót, vagy azért, mert Piper és Jason még mindig nem a szívem csücskei (de már kevesebb ellenszenvet érzek irántuk, ami egész jó).

Rájöttem, hogy csak azért szerettem Az elveszett hős-t, mert Rick Riordan könyv, és kapcsolódik a PJO világhoz. Jó, ez így nem teljesen igaz. Inkább úgy kéne fogalmazni, hogy azért nem tetszett annyira Az elveszett hős, mert ott van Jason és Piper. Jó, nem rühellem őket, de az első kötetben számomra kifejezetten idegesítőek. Hogy miért? Hát, legyen...

  1. Jason, nem tudlak sajnálni a memóriaveszteséged miatt. Sodródj az árral, haver!
  2. Piper egyszerűen az őrületbe kerget. Ez a "túl gyönyörű, ezért inkább elbújik a tömegben" dolog túl... nem is tudom milyen.
  3. Jaj, ne, Pipernek van egy HATALMAS titka, és el kell árulnia a barátait, hogy megmentse az apját, és ezért mindenki utálni fogja.
  4. Leo az egyetlen új karakter, akit szeretek, de az elején kicsit túl van tolva ez a "tűz ereje van, és halálosan veszélyes", meg a "megöltem az anyámat".
  5. Csak nem! Piper Aphrodité lánya! Ó, ne!
  6. Vajon ki lehet a főgonosz, aki világuralomra tör? Ezt tényleg olyan nehéz volt kitalálni? (Oké, amikor először olvastam én sem tudtam a kezdetektől fogva, de azért előbb rájöttem, mint ők.) Csak egy kis segítség: Óriások, óriások anyja, földanya, majdnem elpusztították az olimposziakat, óvakodj a földtől, ébredezik, történelem ismétli önmagát. Vajon ki lehet, ha nem Gaia?! 
  7. Végigszenvedjük, hogy Pipernek tetszik Jason, de ugye csak a Köd miatt hitte, hogy a pasija, valójában a buszon találkoztak először, Jason meg folyamatosan mondogatja, hogy Piper milyen szép, de mi van, ha van valaki a múltjában, akire nem emlékszik, és amúgy is milyen unfair lenne Piperrel szemben, ha szédítené.
Nekem mondjuk az is még kicsit sok volt, hogy 200 oldal kellett ahhoz, hogy elinduljanak a küldetésükre. Aztán szokásos módon 350 oldalnyi kalandozás, és folyamatosan újabb elszórt információkat tudunk meg a "másik félről" (spoiler: Camp Jupiter), valamint arról, hogy ki is a titokzatos főgonosz (Duh! Gaia!), és mi is lesz a játék vége.

De ne értsen félre senki! Az elveszett hős nem egy rossz könyv. Az elveszett hős egy jó könyv. Csak kicsit gyengébb a PJO-nál, mert mégiscsak más a helyzet, és újabb hősöket kell bemutatni, mielőtt elindulhatnánk a nagy útra, a küldetés teljesítésére. És persze ott a tény, hogy Percy Jackson csak szóban említve fordul elő, ami miatt természetes, hogy gyengébb a könyv. Percy nélkül minden sokkal rosszabb.

Tehát, szintén egy jó könyv, a sorozat is teljesen rendben van, csak ha fel kéne a PJO könyveket kedvencelés szerint, nálam Az elveszett hős lenne az utolsó.

(Oké, szerettem volna egy magyar idézetet beilleszteni, de megláttam a fordítást, és maradok az angolnál. Mármint, oké, Jasonből Jászón lett, elfogadom. De azt hogy csinálták, hogy az eagle szóból, ami sast jelent, sólyom lett? Hogy lett a sasból sólyom? Azért ez egy elég nagy hiba, ha engem kérdeztek. Ráadásul túl friss még az angol szöveg, és a magyarosítás számomra most igazán borzasztó. Úgyhogy bocsi, de angolul rakok be idézetet.)

“Piper gripped his hand and followed him, “If I fall, you’re catching me.” “Uh, sure.” Jason hoped he wasn’t blushing.
Leo stepped out next. “You’re catching me, too, Superman. But I ain’t holding your hand.”