Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

Már olyan régóta szerettem volna olvasni Jane Asuten Büszkeség és balítélet című könyvét, és végre megtettem. Eddig csak a filmeket láttam, és azért jó volt olvasni is. Jó volt olvasni, miután a nővéremmel végignéztük a legtöbb Jane Austen filmadaptációt. Az nem semmi hét volt... A család többi tagjának elege volt belőle, de mi azért kitartottunk Miss Austen mellett. :)

Remélhetőleg a történet maga a legtöbb ember számára ismerős, mert egy elég nagy klasszikusról beszélünk. Szóval a történet ecsetelésével nem hiszem, hogy sok időt kellene eltöltenem.

Bevallom a végére már néha-néha feladtam, hogy befejezem, mert lényegében tudtam mi fog történni, és szerettem volna a végére érni, de még mindig hátravolt több, mint a fele, és az agyamnak néha nehezére esett értelmezni a mondatokat. De megcsináltam. Nagyjából öt perccel ennek a bejegyzésnek a megírása előtt fejeztem be a könyvet, úgyhogy elég friss az élmény. (A könyv befejezésének nehézségét még betudom annak, hogy öt másik könyv vár türelmetlenül a polcomon, ebből három az Így neveld a sárkányodat befejező kötetei, aminek már nagy-nagyon várom a végét. Mármint, nem azt hogy vége legyen, hanem azt, hogy megtudjam, hogyan fejeződik be a történet. De erről majd legközelebb...)

Természetesen a kedvenc karakterem Mr. Bennet. Az egész könyv legjobb szereplője. Persze, szeretem a többit is, de mégiscsak Mr. Bennetről beszélünk, és ez a pasas hatalmas az egész könyvön keresztül. Az első tíz fejezetben mindig megnevettetett. Bár azt azért megjegyezném, hogy azok a részek borzalmasak voltak, ahol Elizabeth annyira imádta Wickhamet. Csak ültem a könyv fölött, és próbáltam elmagyarázni Elizabethnek, hogy miért tilos bármilyen gyöngéd érzelmet táplálnia Mr. Wickham felé. De szerencsére észhez tért, és újra megjelent Mr. Darcy, úgyhogy onnantól kezdve minden rendeződött. :)

Lényegében, ha láttad a filmeket, vagy csak simán érdekel a történet, akkor olvasd el, de készülj fel, hogy a nyelvezete nem éppen XXI. századi. Még az újfajta fordítás is (amiben én olvastam), megerőltető tud lenni. Főleg akkor, amikor egy teljes oldal egy bekezdésből áll, az az egy bekezdés pedig mindössze egy nagyon hosszú, és összetett mondatból.

UI.: Mindenféleképpen nézzétek meg a Büszkeség és balítélet meg a zombik című filmet. Majdnem jobb, mint az eredeti. :)

Értékelés: ★★★★½

– Nem akarja tudni, ki vette ki? – kérdezte a felesége türelmetlenül.
– Nem én akarom tudni, hanem maga akarja elmondani.

Rick Riordan: The Hammer of Thor (Magnus Chase #2)

Thor's hammer is missing again. The thunder god has a disturbing habit of misplacing his weapon--the mightiest force in the Nine Worlds. But this time the hammer isn't just lost, it has fallen into enemy hands. If Magnus Chase and his friends can't retrieve the hammer quickly, the mortal worlds will be defenseless against an onslaught of giants. Ragnarok will begin. The Nine Worlds will burn. Unfortunately, the only person who can broker a deal for the hammer's return is the gods' worst enemy, Loki--and the price he wants is very high.

Jó, tudom. Már mindenkinek a könyökén jön ki Rick Riordan, amióta a nyáron újraolvastam a sorozatot. De a Magnus Chase and the Gods of Asgard második kötete, egyszerűen annyira jó volt, hogy muszáj kiadnom magamból, mi történt.

Az első könyvről, a The Sword of Summer-ről nincs értékelésem, mert azt még tavaly november környékén olvastam el, és akkor még nem kezdtem el a könyvértékeléseket a blogon. Szóval, ha nem tudjátok, miről is van szó benne, akkor itt olvashattok szinopszist, a történetről pedig úgy tudhattok meg többet, ha elolvassátok.

Igen, tudom. Angolul van, és természetesen nem mindenki tud úgy angolul, hogy nekivágjon egy 500 oldalas könyvnek. Szívesen ideraknám a szinopszist magyarul, de az a helyzet, hogy a Magnus Chase könyveket egyelőre még nem fordítják, és szerintem még nem is fogják. A The Kane Chronicles-t is még csak most kezdték el, és a Heroes of Olympus-szal sem végeztek még. Magnusra még várnia kell annak, aki magyarul szeretné elolvasni.

De ennek nem kell feltétlenül meggátolnia abban, hogy elolvasd ezt a bejegyzést. Ha szereted a spoilereket, olvass tovább.

Rick Riordan az PJO könyvekben is szépen alakított. A HOO-ban csak tovább fejlődött. (Hiszen a hét kiválasztott félvérből 4 nem volt fehér, plusz ott van Nico, aki ráadásként még elég meleg is. És erős női karakterek vannak jelen a könyvekben.) A Magnus Chase első kötetében még egy muszlim vallású karaktert is beépít, és azt hinné az ember, hogy ezt nem lehet überelni. De igen, lehet, és Rick bácsi meg is tette.

Ismerkedj meg Alex Fierro-val, aki Loki fia/lánya. Yup, Alex transzszekszuális és genderfluid (bocs, nem tudom magyarul hogy van). Úgyhogy folyamat ugrál a lány és fiú között. Ó, és egy nagyon jó karakter. (Meg azért említsük meg, ajánlom, hogy összejöjjön Magnussal...)

Thor kalapácsa eltűnt, és természetesen szegény Magnusnak kell visszaszereznie, társaival karöltve. Eközben Sam-et férjhez akarja adni Loki, de végül Alex lesz a menyasszony, de nem házasodik végül össze az óriással. Blitzen majdnem meghal, Hearthstone apja pedig egy popsibuksi. Oh, és elfelejtettem említeni: Loki kiszabadult.

Jó, lehetett érezni, hogy mi lesz a vége, de azért nem hittem, hogy Loki tényleg ki fog szabadulni. Hát, tévedtem. És most tűkön ülve várom a harmadik részt, ami még egy év múlva fog csak megjelenni! (Legalább közben kijön a Trials of Apollo második része. :3)

A Magnus Chase könyvek egyik nagy bónusza: Annabeth. Igen, ha nem találtátok volna ki, Annabeth Chase és Magnus Chase unokatestvérek. És Annabeth eddig szerepelt mindkét könyvben. Ennek eredménye kb. visítás volt részemről, mert Rick Riordan a következő mondattal zárta a The Hammer of Thor-t:

“I think it's time you met Percy."

Reakció: nos, azt hiszem, ki tudjátok találni...

Szóval, ha nem tudtátok még elolvasni a Magnus Chase könyveket, akkor egy nagyon jó Riordan élményből maradtatok ki. Viszont, ha magyar kiadásra vártok, viszont úgy érzitek, megy eléggé ahhoz az angol (és elég szörnyen meg szeretnétek ismerkedni a könyvekkel), hogy elolvassátok eredeti nyelven, akkor hajrát. Én is azért kezdtem angolul olvasni, mert nem volt elég türelmem megvárni a PJO könyvek magyar fordításának megjelenését.

UI.: Azoknak, akik képben vannak az első könyvel, ellövök egy spoilert: A 300-adik oldal környékén Magnus Chase haja többé nem olyan, mint Kurt Cobainnak. Levágják... 

Értékelés: ★★★★★

“Otis," I said.
"Shhh," he said. "I'm incognito. Call me...Otis."
"I'm not sure that's how incognito works, but okay."
Otis, aka Otis climbed into the chair I'd reserved for Sam.”