Népszerűtlen vélemény könyves tag

Szóval, a The Mark Of Athena egyenlőre még folyamatban van, mivel az elmúlt két hétben nem igazán tudtam olvasni, mert táborozni voltam, így gondoltam csinálok egy újabb book taget, hogy legyen valami friss a blogon.

Népszerűtlen vélemény könyves tag

1. Egy népszerű könyv vagy sorozat, ami neked nem tetszett.

A csúf igazság, hogy ez a sorozat Suzanne Collins-tól Az éhezők viadala. Még mindig nem azt állítom, hogy ezek a könyvek rosszak voltak, de többször nem hiszem, hogy el fogom olvasni. Annyira azért nem voltak jók. Nekem nem tetszett, és ebből kifolyólag nem teljesen értem, miért van körülötte akkora nagy felhajtás, de ez az én egyéni véleményem, úgyhogy bocsánatot kérek minden Hunger Games fantól. 

2. Egy népszerű könyv vagy sorozat, amit mások nem bírnak, neked viszont bejött. 

Nos, ez egy nehéz dolog, mert olyan könyvvel még nem találkoztam, amit az ismerőseim utáltak volna, nekem pedig bejött. Azt mondanám, hogy ez a könyv akkor már John Green-től a Katherine a köbön, mert Goodreads-en nagyon sok rossz kritikát kapott, és szerintem egyáltalán nem érdemeltem meg, mert egy élvezhető könyv volt, és én semmi kivetnivalót nem találtam benne (esetleg a magyar fordítás volt érthetetlen helyenként).

3. Egy szerelmi háromszög, ahol a főszereplő nem azzal a karakterrel jött össze, akinek te szurkoltál; vagy egy OTP (one true pairing), ami szerinted pocsék. 

Ez Rick Yancey Az ötödik hullám sorozatából a Cassie, Evan, Ben háromszög megöl engem. Nem olvastam még a 3. kötetet, de van egy jó sejtésem arról, hogy kik jönnek össze a végén, és nem tetszik. Ugye Cassienek bejött Ben, aztán jöttek a hullámok, és összeakadt Evannel. Őszinte leszek: utálom Evant. Semmi érdekeset nem találok benne. De lassan úgy leszek a Cassie-Evan szállal, hogy jó, legyen. Ben maradjon ki nyugodtan az egészből, jobb lesz neki úgy. A Végtelen tenger végére elegem volt Cassieből és Evanből is. Az elején úgy indultunk ki, hogy Cassie egy tök badass csaj, a végére meg már csak annyi maradt meg, hogy Evan, Evan, Evan, Evan... De a párosításuk attól még mindig pocsék.

4. Egy népszerű műfaj, amit te nagyon ritkán olvasol.

Nos, nem hiszem, hogy találtam volna ilyen műfajt. Bár néha... gyakran a romantikus könyvektől a falra tudok mászni. De nem olvasom őket ritkán, mert előfordul, hogy Vörös pöttyös könyv akad a kezembe, aminek a történetét általában szeretem, de az a sok túltolt romantikus dolog... Az oldalakig tartó csókolózás... Uh, az kikészít. Szeretem a romantikát, de nem úgy, ahogy a VP könyvekben van.

5. Egy népszerű vagy közkedvelt karakter, akitől te a falra mászol.

  

Ez egy nehéz kérdés, de azt hiszem, hogy Jason Gracet választom. Egyszerűen képtelen vagyok néha elviselni. Igazából nem utálom, csak néha nincs semmi haszna neki. Jön a csata, kiütik és a végén felébred. Sorry, Jason!

6. Egy népszerű író, akit te az istenért sem tudsz megszeretni.

Öhm... Nem hiszem, hogy találtam volna ilyet.

7. Egy népszerű könyves toposz, ami már a könyöködön jön ki. (pl. elveszett hercegnő, korrupt szerető, szerelmi háromszögek, stb.)

Ez nem is csak könyvekre vonatkozó dolog, hanem úgy könyvekre és filmekre is, mert annyi könyvet még nem olvastam ilyen alapsztorival, de annál több filmet láttam. Hogy mi ez? Középiskolában játszódik. Van a lány, aki nem annyira tökéletes, visszahúzódó, jó kislány. Van a fiú, aki a tökéletes pasi, menő, jóképű, izmos, balablabla... Természetesen kezdetben utálják egymást, aztán menthetetlenül egymásba szeretnek. Ez eddig a legtöbb romantikus besorolású könyvnél megjelent, amit olvastam.

8. Egy népszerű sorozat, ami téged egyáltalán nem érdekel. 

Hát, öhm... Erre sem nagyon tudok mit mondani, de ha tényleg muszáj, akkor legyen egy magyar példa rá. Ismerőseim olvassák Leiner Laurának a könyveit, a Szent-Johanna Gimit, meg azt a másikat, és igazából ezek Magyarországon elég népszerűek, nem? Na, engem ezek egyáltalán nem érdekelnek.

9. A mondás úgy tartja, „a könyv mindig jobb, mint a film”, de melyik filmet vagy tévésorozatot kedveled jobban, mint a könyvváltozatát?

Ez könnyű: Kody Keplinger: The Duff: The Designated Ugly Fat Friend - A pótkerék. A filmet láttam először, és az alapján azt hittem, hogy ez milyen jó könyv lesz, aztán nővérem elolvasta, és felkészített, hogy borzasztó lesz. De erre a könyvre semmi sem tudott felkészíteni. Ez kivételesen olyan, hogy inkább megnézem a filmet, mintsem még egyszer elolvassam a könyvet.

Rick Yancey: Az ötödik hullám (Az ötödik hullám #1)

"Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?"

 Előbb akartam elolvasni a könyvet, mint láttam volna a filmet, csak valahogy a filmet végül előbb láttam, mint elkezdtem volna a könyvet, így először kicsit féltem, hogy mi lesz, de mind tudjuk, hogy a filmek szeretnek eltérni a könyvtől. Jelen esetben a film eléggé eltért a könyvtől.

A másik dolog, ami miatt aggódtam, hogy a sztori ahogy halad, átmegy majd egy vörös pöttyös könyvbe. Volt egy-két ilyen pillanat benne, de amúgy a többi rész az a kötelező Young Adult könyvek romantikus vonala volt.

Ami nagyon tetszett, hogy nem végig egy embert követtünk. Körül-belül az első 120 oldal volt a bevezetés, Cassie, mint Cassiopeia szemszögéből. Itt visszatekintünk az idegenek érkezéséhez, és az első négy hullám pusztításához, eljutva egészen addig, amíg meglövik Cassiet. De a könyv nem csak simán fejezetekre van tagolva, hanem minden nézőpont egy újabb fejezet, és azokon belül vannak még fejezetek. Tehát, a új ember szemszögéből nézzük a dolgokat, akkor van fejezetcím, és azon belül meg csak fejezet számok. Ezt most sikerült jó bonyolultan elmondanom. Cassie szemszögén kívül még ott van Ben/Zombi szemszöge. Az övé a másik főbb nézőpont, de volt még Cassie öccse, Sammy szemszögéből, meg Evan Walker szemszögéből is egy kis rész. Ez  megoldás azért volt jó, mert így megtudtuk, hogy mi folyik a többi karakterrel, anélkül, hogy ezt egy hosszú párbeszéd kíséretében mondják el.

A vége a könyvnek fura volt. Nem, mert összecsapták volna, hanem mert hirtelen ért véget. Ez persze azt jelenti, hogy folytatni kell a második kötettel, de természetesen szombaton kellett kiolvasnom, szombat délután, és eszembe sem jutott, hogy még nincs meg a második kötet, úgyhogy most várhatok hétfőig, hogy folytatódjon a történet.

(A könyv végére nagyon úgy tűnik, hogy Cassie Evannel, Ben meg Aduval jön majd össze, vagy valami hasonló, szóval így forr a levegő, de nekem Evan nem annyira szimpi, szóval még reménykedem benne, hogy Cassie Bennel jön össze...)

Ami még nagyon tetszett a könyvben, igazából az volt, amikor az aktuális nézőpont embereinek a belső gondolatait olvastam. Elolvastam, hogy most éppen mi történik, és nagyjából a szereplő felteszi magának fél mondattal később ugyanazokat a kérdéseket, amik átsuhannak az én agyamon is. Ilyenek:

"Cassie, amúgy miért bámulod folyton a száját?"

Na, de összességében ez egy nagyon jó könyv volt, és szerintem megérte elolvasni, de a filmet azt nyugodtan hagyhatjátok is, mert igazából nem valami jóra sikerült. Amúgy szerintem, ha szeretitek az ilyen földönkívülis témákat (de figyelmeztetésképpen megjegyezném, hogy ebben nem a kis zöld UFO-k vannak, hanem embernek kinéző gonoszok), akkor ez is tetszhet. Vagy nem. Ez teljesen személy-és könyvfüggő.

"– Ha már csak húsz perced volna hátra, mivel töltenéd?
– Gőzöm sincs – feleltem. – De az biztos, hogy semmi olyasmivel, aminek hozzád van köze.
– Most tényleg? – De nem várta meg a válaszom, valószínűleg magától is rájött, hogy nem olyasmi, amit szívesen hallana. – Mert mi van, ha én lennék a legutolsó ember a Földön?
– Ha te lennél a legutolsó ember a Földön, én nem lehetnék ott, hogy bármit is csinálhassak veled.
– Na jó. Mi lenne, ha mi volnánk a két utolsó ember a Földön?
– Hát akkor is egyedül maradnál, mert én előbb kinyírnám magam.
– Te nem bírsz engem.
– Tényleg, Crisco? Miből jöttél rá?"