A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harry potter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harry potter. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 19., szerda

Melyik jobb: a könyv vagy a film?

A világ egyik legvitatottabb kérdése. Melyik jobb: a könyv vagy a film?

Bizonyára vannak, akik azt állítják, hogy a könyv mindig jobb, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a könyvben minden sokkal részletesebben le van írva, ezáltal jobban áttekinthető, megérthető a történet. Míg egy filmben nem lehet egy 380 oldalas könyvet teljes egészében visszaadni. De ott vannak azok az emberek is, akik a filmre esküsznek, mert esetleg sokkal látványosabban és szórakoztatóbban képes elénk tárni a tartalmat. (Vagy azért a film a kedvenc, mert nem olvasnak/utálnak olvasni. Ezt azért írom ide, mert nem egy osztálytársam van, aki mindig azt mondja: Minek olvassa el a könyvet, ha van belőle film?)

Szóval, összegyűjtöttem néhány példát minden eshetőségre. Mert vannak esetek, amikor a könyv vagy a film tényleg jobb, de vannak esetek, amikor a kettő ég és föld, és mégis jó mindkettő, és vannak nagyon ritka esetek, amikor a kettő megegyezik. Úgyhogy kezdjünk is neki!

Melyik jobb: a könyv vagy a film? - Mindkettő!

A Gyűrűk Ura
Első példám arra, amikor a könyv és a film is egyaránt élvezhető, mégis valamennyire eltérnek. Tisztában vagyok vele, hogy sokan egyáltalán nem szeretik Tolkien műveit, különböző okokból kifolyólag.

A könyvek nem vészesen hosszúak és gyorsan lehet velük haladni. Tolkien egy hatalmas, összetett világot hozott létre és ezt még a GYU könyvek sem adják teljes egészében vissza, mert rajtuk kívül még ott van A hobbit és a többi. És ennek a világnak a teljes megismerése szerintem számunkra nem is lehetséges, csak Tolkien látta át egészében a dolgokat.

Tudom, sokaknak a legnagyobb baja a GYU-val, hogy unalmas. Igen, tud lassú és unalmas lenni. Bár a könyvekben én ezt szerintem csak egy helyen tapasztaltam, többször nem. De nem lehet sem a könyvet, sem a filmet azért megvetni, mert helyenként unalmas. Egy egész évig vándorolnak benne! Ráadásul a múlt században íródott, amikor még nem annyi volt a követelmény, hogy akció, akció, akció, szex, akció, akció, akció...

Visszatérve a kérdésre, a könyv vagy a film a jobb-e? Én szeretem mindkettőt, sőt imádom őket! (Jó, Tolkien fan vagyok, mert lényegében a GYU filmeken nőttem fel, szóval nem vagyok teljesen beszámítható ezen a téren...) A könyvek és a filmek között természetesen vannak kisebb-nagyobb eltérések, amikre szükség volt, annak érdekében, hogy élvezetesebb legyen a film, de így is meg kellett tartani azt a néhány vontatottabb részt, amik teljessé tették a történetet. Igen, a filmet néha kicsit nehezebb érteni, ha nincs meg hozzá a háttértudás, ami a könyvekből nyerhető, de ez nem egy nagy negatívum. Peter Jackson és csapata kitett magáért a GYU filmek elkészítésénél, és ezt azért is tudom biztosra mondani, mert végignéztem a 3 órás behind-the-scenes részt, és minden titokba beavattam magam A Gyűrű Szövetsége készítésére vonatkozóan.

Szóval, a GYU könyvek teljesen jók, ezekről írtam is bejegyzéseket, amiknek nagy része a film-könyv különbségről szól, ott jobban kifejtettem a véleményemet (GYU1, GYU2, GYU3), de ezzel együtt a filmek is fantasztikusak, és az igazi élményért ajánlott a kettő együtt. Mert számomra a film teljesen jól kiegészíti a könyvet, hiszen a díszletet nagyon jól megépítették, a lehető legkevesebb CGI-val (kivéve A hobbitnál, mert ott még a ló sem igazi). Amikor olvastam a könyvet, automatikusan a filmbeli díszletet és tájakat láttam magam előtt, és sokkal könnyebb volt így magam elé képzelni.

Tehát, ha a GYU-ról van szó, a könyv és a film egyaránt ajánlott, mert nagyon jól kiegészítik egymást, maximális élményt nyújtva.
Harry Potter
Tudom, a Harry Potter tipikusan az, amit az emberek vagy szeretnek, vagy nem. És nagyon lehangoló, hogy az iskolában már nem egy ember mondta, hogy a Harry Pottert még nézni sem bírja (az olvasás nem opció, nem sokan olvasnak).

A Harry Potterrel megint csak úgy vagyok, ahogy a GYU-val. És igen, előbb láttam a filmet, mint hogy olvastam volna a könyvet, de nem tehetek róla!  Még a születés közelében sem voltam, mikor A bölcsek köve megjelent könyvben, és még egy éves sem voltam, mikor az első film megjelent. Szóval ige, a filmeket előbb láttam, és bevallom, amíg nem olvastam a könyveket, voltak elég nagy, érthetetlen lyukak. Voltak dolgok, amiket egészen addig nem értettem meg, hogy elolvastam volna a könyveket.

És persze, a kettő nem egyforma, de ugyanazt tudom csak elmondani, mint feljebb: a kettő együtt tökéletes, kiegészítik egymást. Mert lehet száztornyú a Roxfort, de aki látta a filmet, annak egyből az ottani kastély ugrik be, ami valljuk be, tökéletes Roxfort. (Jó, HP fan is vagyok, szóval itt sem tudok sok rosszat elmondani...)
Így neveld a sárkányodat
Ez a könyvsorozat, amiről írtam különálló, majd végül egy nagy, összefoglaló bejegyzést (itt elolvashatod), tíz éveseknek íródott, Cressida Cowell által. A HTTYD már külön kategória a könyv-film egyformán jó részen belül, mert ez az az eset, mikor a könyv és a film ég és föld, mégis mindkettő szerethető.

Senki ne hagyja magát becsapni. Mindenki kedvence, Fogatlan az Éjfúria, nem létezik a könyvekben, és ez sok embernek tragédia lehet. Igen, a könyv teljesen más, és néha komolyan el kell gondolkodnom azon, vajon hogyan lett a film, mert szinte SEMMI hasonlóság nincs benne a könyvvel, csak pár karakternév. Tehát, ha valaki el akarnák olvasni a könyveket, ne lepődjön meg, és nem dühöngjön, mert nincs benne kedvenc, macskaszerű Fogatlana. Én úgy álltam neki a könyvnek, hogy tudtam, semmi hasonlóság nincs a filmben, és tudtam, hogy tíz éveseknek íródott, amit én rég átléptem, és mégis tetszett.

A filmet természetesen mindenki imádja, és aki nézi, az a sorozatot is. Ezzel én sem vagyok kivétel. De a könyvekért is megveszek! A HTTYD könyvsorozatnak olyan mély üzenete van, és a vége annyira elszomorított, hogy az utolsó kötetet végigbőgtem. Érzékeny lélek vagyok, és ezért ez nem olyan nagy szám, de ami ezekben a könyvekben le van írva, az komolyan megizzasztja az embert, ha egy kicsit gondolkodik rajta. És én komolyan hittem benne, hogy a sárkányok és emberek élhetnek a végén együtt, békében. De ebből a szempontból a film sokkal kegyesebb.

Szóval ne ítéljétek el a könyveket, mert tényleg nagyon jók, és természetesen a filmek is. Két külön világ a kettő, két teljesen különböző történetszállal, de hogy mindkettő egyformán jó, azt garantálom.

Melyik jobb: a könyv vagy a film? - A kettő szinte teljesen egyforma.

Csillagainkban a hiba
John Green ezen könyvét rendesen eltalálták a filmkészítők, mert a film után olvastam a könyvet, és konkrétan végig ugyanaz volt a könyv, mint a film. Vagy mondjam inkább úgy, hogy a film hűen követte a könyv eseményeit? Az egyetlen változtatás az esetleg annyi volt, hogy néhány eseményt felcsréltek, de még a szöveg is pontosan ugyanaz volt. Nem volt nagyon semmi a könyvben, ami ne lett volna benne a filmben. A könyv talán kicsit részletesebb volt, de ennyi.
Mielőtt megismertelek
Igen, ezt is végigbőgtem, meg az előző könyvet is. Ettől eltekintve, Jojo Moyes könyvét nagyon jól adaptálták. Szinte ugyanaz. Kicsit több eltérés található a filmnél, mint a Csillagainkban a hibában, de ettől még nem sok olyan jelenet volt, amire azt mondtam volna, hogy ez hol volt a könyvben? (Mert végre előbb olvastam a könyvet, mint hogy kijött volna a film. :D ).

A Mielőtt megismertelek egy igen szívszaggató történet, egyetlen problémám volt csak vele nekem, meg a nővéremnek (LaMimieux), de az nem ide tartozik. Szóval, ha olvastad a könyvet, bátran nézd meg a filmet, mert nem sok változtatást csináltak, de azért van benne pár, de ha a filmet láttad előbb, olvasd el nyugodtan a könyvet, nem nem sok újjal találkozol majd.

Melyik jobb: a könyv vagy a film? - Könyv.

Percy Jackson és az olimposziak: A villámtolvaj és a Szörnyek tengere
Ha valaki olvasta volna a PJO könyvekről írt elemzéseimet, akkor az tisztában van vele, hogy ha valaminek, hát a Percy Jacksonnak hatalmas fanja vagyok. Betegesen...

Igen, előbb volt a film, mint a könyv,, és tetszett mindkettő film. Csak utána elolvastam a könyveket. És akkor jött a baj. A könyv önmagában teljesen jó, helyenként érthetetlen, de élvezhető. Csak ne olvasd el mellé a könyveket, mert akkor tragédia történik. A PJO filmek nem olyanok, mint a HTTYD filmek, mert a PJO filmeknél próbáltak könyv hűek lenni, de adtak mellé változtatásokat, amiktől nagyobb célközönségnek mutathatták be. A HTTYD csak egy kis alapot kért a könyvektől, és onnan a saját lábán ment tovább. A PJO filmek itt  szúrták el.

Miután elolvastad a könyvet, egyszerűen nem tudod szeretni a filmet. Képtelenné válsz a szeretetre, látva, mit tettek. A legtöbb változtatás értelmetlen, és a könyv sztorijára nézve végzetes, mert nem tudod, hova viszik ezt tovább. Mármint, a második filmben gyorsan le is győzik Kronoszt? Mi...?! Úgyhogy nem. Egyszerűen csak nem.

Melyik jobb: a könyv vagy a film? - Film.

A DUFF - A pótkerék
Ha olvastátok már a könyvelemzéseimet, tudjátok, hogy megvetem a Vörös Pöttyös könyveket. De erre soká tartott, míg rájöttem, és reménykedtem, hogy nem minden Vörös Pöttyös könyv rossz, csak én találom meg azokat, amiket nem szeretek. De a DUFF kiütötte a biztosítékot. Édes Istenem, hogy ez a könyv mennyire...

A filmet láttam először, és imádtam, Teljesen jó volt a film, és a családban megvettük a könyvet, mert gondoltuk, ha ilyen jó a film, a könyv csak jobb lehet, még ha Vörös Pöttyös is. Na, igen. A filmkészítők ügyesek voltak, hogy csak az alapkonfliktust vették át, és minden mást kifacsartak, mert a DUFF könyvben valami kínszenvedés és borzalom volt.

A DUFF volt az a könyv, amit SOHA többé nem vagyok hajlandó elolvasni. Csak a filmet nézem meg újra, de azt legalább örömmel, mert az jó.

2016. szeptember 21., szerda

J.K. Rowling: Harry Potter and the Cursed Child

Based on an original new story by J.K. Rowling, Jack Thorne and John Tiffany, a new play by Jack Thorne, Harry Potter and the Cursed Child is the eighth story in the Harry Potter series and the first official Harry Potter story to be presented on stage. The play will receive its world premiere in London’s West End on July 30, 2016.

It was always difficult being Harry Potter and it isn’t much easier now that he is an overworked employee of the Ministry of Magic, a husband and father of three school-age children.

While Harry grapples with a past that refuses to stay where it belongs, his youngest son Albus must struggle with the weight of a family legacy he never wanted. As past and present fuse ominously, both father and son learn the uncomfortable truth: sometimes, darkness comes from unexpected places.

Előre leszögezném, hogy ez nem a nyolcadik Harry Potter könyv, és nem J. K. Rowling írta. Valamint egyáltalán nem olyan, mint egy Harry Potter könyv. A Cursed Child lényegében egy fanfiction az eredeti Harry Potter sorozathoz. Végezve a könyvvel, nem igazán tudom, mit kellene gondolnom róla. Tetszett is, meg nem is. Tele volt sok-sok bullsh*t dologgal, amivel nem igazán tudok kibékülni.
Szeretem a Harry Pottert, és mindig is szerettem. Igaz, nem a könyvekkel kezdtem, hanem a filmekkel, de miután megszerettem az olvasást, tavaly nyáron első dolgom volt, hogy kiolvassam a sorozatot, és természetesen tetszett. Ki nem szereti a Harry Pottert? Amikor kiderült, hogy az egyik osztálytársam nem szereti, egy kis sokkot kaptam. Mert persze, ha nem is olvastad, legalább láttad a filmeket, nem igaz? Aztán amikor valaki azt mondja, hogy se nem olvasta, se nem nézte, vagy nem szereti úgy az egész Harry Potter dolgot, az mindig szörnyen megdöbbent. Egyszerűen számomra, aki egy Harry Potter fanatikussal nőtt fel, ez mint annyira furcsa. (Főleg, ha egy másik osztálytársad meglepődik azon, hogy J. K. Rowling nő, mert azt hitte, hogy a neve Jake Rowling...)

Megvolt a hét Harry Potter könyv, és a történet lezáródott. Mindenkinek jó volt. J. K. Rowling befejezése, persze azért pár karakter szívesen megmentettünk volna (khm... Dobby...khm... Sirius... khm... meg még sokan mások...). Aztán itt jön a nyolcadik könyvnek kikiáltott rész, aminek hatására mindenki lázba jött, hiszen ez egy új Harry Potter könyv!

De ez a könyv nem egy új Harry Potter könyv volt. Ez valami Harry Potter szerű könyv volt, ami sok helyen... értelmetlen volt? Kezdjük a listázást!

Scorpius Malfoy és Albus Potter totálisan melegek. Engem nem érdekel, hogy Scorpiusnak bejön Rose, de ha a két fiú egyedül van, a dialógusaik egyértelműen tudtunkra adják: ennek a két gyereknek össze kell jönnie, de természetesen nem teszik, mert ők heterók. Ja, persze!


Albus Potter egy idegesítő, nyafogó gyerek. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben belemásztam volna a könyvbe, hogy felpofozzam, és elmagyarázzam neki, miért hatalmas idiótaság, amit csinál. Nem tudja, hogy ha visszamegy az időben több tíz évet, akkor a elcseszi egy parányit a jövőt? Ez tényleg nem jutott eszükbe?! Pedig Scorpius elméletileg okos.

Tényleg senki sem gondolta, hogy Delphi nem a jófiúk közé tartozik? Senkinek eszébe sem jutott? Oké, én tudtam, hogy ki ő, mert elspoilereztem, de elég érezhető volt, hogy valami nem stimmel vele.
Jól van, ez még mind tűrhető. Delphi rossz, rendben. De még ezt is übereli a könyv.

HATALMAS SPOILER:

Delphi nem másnak a gyereke, mint Voldemortnak. Igen, Voldemortnak van egy lánya, akinek az anyja nem más, mint Bellatrix Lestrange. Nekem ezt most komolyan el kellene hinnem? Voldinak volt egy gyereke? Tényleg?

Jó, rendben. Legyen!

A végére hagyom a legjobbat: Harry Potter fél a galamboktól.

Szóval, igen. Ez a könyv több helyen is furcsa volt. Több helyen is Harry Pottertelen volt. Nem is hagyott szerintem mély nyomot. Jó volt visszatérni a varázsló világba, de inkább úgy mennék vissza legközelebb, hogy újra elkezdem a könyveket, előröl, és csak hetet olvasok el. A nyolcadikat hanyagolnám, mert számomra az csak egy gyengére sikeredett fanfiction lett.

Bár a színpadi előadást szívesen megnézném belőle, biztos érdekes lenne.

Értékelés: ★★★½

“Harry, there is never a perfect answer in this messy, emotional world. Perfection is beyond the reach of humankind, beyond the reach of magic. In every shining moment of happiness is that drop of poison: the knowledge that pain will come again. Be honest to those you love, show your pain. To suffer is as human as to breathe.”