Rick Riordan: A Titán átka

Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.

A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.

A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.

A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

 Nos, végre sikerült eljutnom oda, hogy újraolvassam a kedvenc könyveimet, ha már így nagyban belevetettem magam a nyárba. Szóval a júniusom a teljes PJO lázban fog telni. Ezzel csak az a baj, hogy éppen sikerült kilábadoznom a The Hidden Oracle okozta fellángolásból, és most újra beleestem. Csak saját magamak ártok ezekkel a könyvekkel, de ilyen téren totális mazochista vagyok. Szeretem, ha könyvek miatt szenvedek... 

Most, hogy újra nekivágtam a sorozatnak, rájöttem, hogy valójában milyen régen olvastam a könyveket, és hogy mennyi részletre nem emlékszem. De A villámtólvajról és A szörnyek tengeréről már beszámoltam, igaz akkor még nem olvastam újra őket, így most igyekszem A Titán átkára koncentrálni.

Rick Riordan továbbra is hozza a formáját. Rejtélyes félvértestvéreket találnak a könyv elején, aztán természetesen megjelenik egy szörny és egyből belecsöppenünk a bajba, amin csak egy prófécia és egy küldetés segíthet. Ugyanis Annabeth-t elrabolták.

Emlékszem, ez volt az a könyv, ahol már azt mondtam, hogy: JÖJJETEK MÁR ÖSSZE! Vagyis Annabeth és Percy. Persze mind tudjuk, hogy a végkielégülést mikor adja meg Rick bácsi az olvasóknak. Nagyon soká.

Van már két félvérünk a Triászból. Thália és Percy. Zeusz lánya és Poszeidón fia. (Mert ugye van az a prófécia, miszerint a Nagy Triász egyik gyermeke, ha betölti a tizenhatodik életévét, eldönti a világ sorsát.) De persze, szeretett írónknak van még mi a tarsolyában.

Ugyanis Bianca és Nico di Angelo Hádész gyermekei. Ebben az az érdekes, hogy a Második Világháború után tett fogadalmát Hádész nem törte meg. Nagyjából hetven évre berakta a gyerekeket a Lótusz Kaszinóba, így megmaradtak fiatalnak.

Szegény kicsi Nicót egyből a könyv elején elhagyja a nővére, és beáll a Vadászok közé. Amikor elindulnak a küldetésre, megígérteti Percy-vel, hogy vigyázzon rá, de bizonyos szerencsétlen fordulatok árán, Bianca meghal. Nico pedig kiakad Percy-re. És itt most eltérek egy kicsit ettől a könyvről.

Szóval, imádom az egész sorozatot, és természetesen Percy nagy favoritom, de mégis a kedvenc karakterem ez a szerencsétlen di Angelo fiú. Én teljesen beleestem a gyerekbe. Nagyon szépen megterveztem Nicóval a közös jövőmet, erre Rick Riordan egy gonosz húzással még szerencsétlenebbé teszi szegényke életét a The House of Hades-ban. Ha még nem olvastátok ezt a könyvet, akkor ezt a részt tényleg ne olvassátok tovább, mert SPOILER veszély. Nagyon nagy spoiler veszély. Szóval, ugye kiderül, hogy Nico nem is igazán utálta Percy-t, és nem az az igazi oka, hogy távol maradt a félvér tábortól, hogy utálja Percy-t és Annabeth tetszik neki (honnan jött ez az ötlet, most komolyan, Jason?), hanem az, hogy szegény kicsi, elnoymott Nico szerelmes Percy-be. Hát, igen egy világ omlott össze bennem. De végül már úgy voltam vele, hogy szegény gyerek már megjárta a poklot (szó szerint), úgyhogy ajánlom Rick bácsinak, hogy megadja a köjöknek a happy endet, ha már a közös jövőmet vele elvette. És Rick Riordan meg is tette (lásd: The Blood of Olympus vége.) Aztán a hónapokig folyó Solangelo ábrándozásoknak igazolására kijött a The Hidden Oracle, és én visítottam az összes Solangelo pillanatnál, de szerintem ezt már a The Hidden Oracle "kritikámban" már kifejtettem... Na igen. Úgyhogy kénytelen voltam más sorsot kitalálni magamnak a PJO világban.

Ami még feltűnt, az a fordítóváltás volt. Az első könyvet más fordította, mint a többit, így a "zászlózsákmányolásból" "kapd el a zászlót lett", vagy a Félvér Táborból, Félvértábor.

Ami még meglepett olvasás közben, az a könyv végén kicsorduló könnyek voltak. Igen, megsirattam szegény Zoét. Bírtam a csajt. Soha nem sírtam még a PJO könyveken, de most igen. Előre félek a következő kötetektől, mert 4. és 5. kötetben Rick Riordan bedurvul karaktergyilkosságok terén.

De szegény Nicó!!! Olyan elesett szegénykém. És... most tudatosult bennm, hogy mennyire fiatal is. Mert ebben a könyvben 10 éves. Utánaszámoltam. Én abban a hitben voltam, hogy ő Az Oliposz hőseiben 15 éves. És most, hogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy 13-14 éves még csak a The Hidden Oracle-ben. Totálisan abban a hitben éltem, hogy A Titán átka kötetben ő 12 éves. De tévedtem. Bianca volt 12 éves. Na, mindegy. Ez most tényleg meglepett. Tényleg azt hittem, hogy a legutolsó Rick Riordan könyvben már 16 éves. Nos... nem éppen.

Nos, úgy érzem, könyv kiértékelve. A legfontosabb szempontokból. Ha olvastátok a korábbi PJO véleményeimet, akkor tudjátok, hogy teljes fangirl vagyok a sorozat iránt, így rosszat nem tudok róla mondani. (Kivéve Az Olimposz hőseiről, de remélem másodszori olvasásra nem lesz Piper és Jason annyira ellenszenves számomra.)

Még érdekes volt a könyvek eddigi újraolvasása abból a szempontból, hogy egy csomó olyan dolognak az alapját láttam most felelevenülni, ami Az Olimposz hőseiben van. Ezek azok a könyvek, amikben minden egyes szó fontos, mert visszatér a jövőben. Úgyhogy figyelmesen kell olvasni!

"Ha anyám még egyszer elregéli, milyen aranyos voltam meztelenül a fürdőkádban háromévesen, hát én biztosan beletemetkezem a hóba, és halálra fagyasztom magam."

Rick Yancey: Az ötödik hullám (Az ötödik hullám #1)

"Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?"

 Előbb akartam elolvasni a könyvet, mint láttam volna a filmet, csak valahogy a filmet végül előbb láttam, mint elkezdtem volna a könyvet, így először kicsit féltem, hogy mi lesz, de mind tudjuk, hogy a filmek szeretnek eltérni a könyvtől. Jelen esetben a film eléggé eltért a könyvtől.

A másik dolog, ami miatt aggódtam, hogy a sztori ahogy halad, átmegy majd egy vörös pöttyös könyvbe. Volt egy-két ilyen pillanat benne, de amúgy a többi rész az a kötelező Young Adult könyvek romantikus vonala volt.

Ami nagyon tetszett, hogy nem végig egy embert követtünk. Körül-belül az első 120 oldal volt a bevezetés, Cassie, mint Cassiopeia szemszögéből. Itt visszatekintünk az idegenek érkezéséhez, és az első négy hullám pusztításához, eljutva egészen addig, amíg meglövik Cassiet. De a könyv nem csak simán fejezetekre van tagolva, hanem minden nézőpont egy újabb fejezet, és azokon belül vannak még fejezetek. Tehát, a új ember szemszögéből nézzük a dolgokat, akkor van fejezetcím, és azon belül meg csak fejezet számok. Ezt most sikerült jó bonyolultan elmondanom. Cassie szemszögén kívül még ott van Ben/Zombi szemszöge. Az övé a másik főbb nézőpont, de volt még Cassie öccse, Sammy szemszögéből, meg Evan Walker szemszögéből is egy kis rész. Ez  megoldás azért volt jó, mert így megtudtuk, hogy mi folyik a többi karakterrel, anélkül, hogy ezt egy hosszú párbeszéd kíséretében mondják el.

A vége a könyvnek fura volt. Nem, mert összecsapták volna, hanem mert hirtelen ért véget. Ez persze azt jelenti, hogy folytatni kell a második kötettel, de természetesen szombaton kellett kiolvasnom, szombat délután, és eszembe sem jutott, hogy még nincs meg a második kötet, úgyhogy most várhatok hétfőig, hogy folytatódjon a történet.

(A könyv végére nagyon úgy tűnik, hogy Cassie Evannel, Ben meg Aduval jön majd össze, vagy valami hasonló, szóval így forr a levegő, de nekem Evan nem annyira szimpi, szóval még reménykedem benne, hogy Cassie Bennel jön össze...)

Ami még nagyon tetszett a könyvben, igazából az volt, amikor az aktuális nézőpont embereinek a belső gondolatait olvastam. Elolvastam, hogy most éppen mi történik, és nagyjából a szereplő felteszi magának fél mondattal később ugyanazokat a kérdéseket, amik átsuhannak az én agyamon is. Ilyenek:

"Cassie, amúgy miért bámulod folyton a száját?"

Na, de összességében ez egy nagyon jó könyv volt, és szerintem megérte elolvasni, de a filmet azt nyugodtan hagyhatjátok is, mert igazából nem valami jóra sikerült. Amúgy szerintem, ha szeretitek az ilyen földönkívülis témákat (de figyelmeztetésképpen megjegyezném, hogy ebben nem a kis zöld UFO-k vannak, hanem embernek kinéző gonoszok), akkor ez is tetszhet. Vagy nem. Ez teljesen személy-és könyvfüggő.

"– Ha már csak húsz perced volna hátra, mivel töltenéd?
– Gőzöm sincs – feleltem. – De az biztos, hogy semmi olyasmivel, aminek hozzád van köze.
– Most tényleg? – De nem várta meg a válaszom, valószínűleg magától is rájött, hogy nem olyasmi, amit szívesen hallana. – Mert mi van, ha én lennék a legutolsó ember a Földön?
– Ha te lennél a legutolsó ember a Földön, én nem lehetnék ott, hogy bármit is csinálhassak veled.
– Na jó. Mi lenne, ha mi volnánk a két utolsó ember a Földön?
– Hát akkor is egyedül maradnál, mert én előbb kinyírnám magam.
– Te nem bírsz engem.
– Tényleg, Crisco? Miből jöttél rá?"