Rick Riordan: The Ship of the Dead (Magnus Chase #3)

Tudjátok, hogy imádom Rick Riordant, igaz? Ha megnézitek az "R" alatti neveket a "Matilda könyvespolca" oldalamon, látjátok, hogy 90%-ban Rick Riordan könyveket tartalmaz. A Magnus Chase and the Gods of Asgard egy újabb trilógiája volt az írónak, aminek az első részéről nem, de a másodikról írtam véleményt. És most írok a harmadikról is, mert mindig szomorú befejezni egy Rick Riordan sorozatot, és valahogyan ki kell öntenem a lelkem, anélkül, hogy órákon keresztül pörgetném a tumblr-t valamelyik témához kapcsolódó címke alatt.

Nem szeretnék túl hossza a The Ship of the Dead cselekményéről beszélni, így csak gyorsan kiélem fangirl-vágyaimat, és már végeztünk is.

Először is, Rick Riordan már az első fejezet címét Percy Jackson nevével indítja. Tökre megörülök, hogy benne van a könyvben Percy, erre két fejezet múlva már megint nincs benne. Ezt nevezem igazán kegyetlen húzásnak. (Alex Fierro shippeli Percabeth-et. ;) )

Elkövettem azt a hibát, hogy felmentem tumblr-re, mert nem érkezett meg a könyvem, és elspoilereztem minden lényeges dolgot, ezért az első oldaltól kezdve vártam, mikor történik meg FierroChase csókja. (FierroChase=szó szerint a The Ship of the Dead. :D Érted, mert Magnus és Alex is halott.) És kettő is volt, egyik jobb, mint a másik... (Ráadásul az egyiknál Alex lány volt, a másiknál fiú, úgyhogy nagy tapsot az írónak.)

A könyv a sorozat legvékonyabbja, de így is 413 oldallal büszkélkedhet. Igaz, több, mint egy hét alatt olvastam csak ki, de azért, mert napi 20-30 oldalnál többre nem futja iskola mellett. A lényeg, hogy ennek a könyvnek túl gyorsan vége lett. Azt hittem néha, hogy nem lesz minek történnie a végéig, erre egyszer csak befejeződött, és már megint ott voltam a depresszió határán. Nagyon rossz hatással van rám egy Rick Riordan sorozat befejeződése. Komolyan. Fölraktam a könyvet a polcra, leültem az ágyamra, és próbáltam rájönni, mi az élet értelme most, hogy befejeztem a könyvet. (Várom a májust, és a következő Trials of Apollo könyvet...)

Na, azt ígértem, rövid leszek, és az is lettem. Lehet kicsit sok idő telt el hétfő óta, és kiveszett belőlem a könyv hiánya, de azért elfog a szomorúság, mikor a polcra nézek. A Magnus Chase könyveket tudtommal még nem kezdték magyarra fordítani, szóval ha valakit érdekelne, annak javaslom, hogy ugorjon neki angolul (vagy az általa tanult egyéb idegen nyelven). Bár vannak benn szóviccek, amiket tényleg nem tudom, hogyan fordítanak át, de biztos megoldják.

Értékelés (vajon mi?): ★★★★★

“You’re a strange person.”

“I prefer the term fabulously weird.”

Rick Riordan: The Hammer of Thor (Magnus Chase #2)

Thor's hammer is missing again. The thunder god has a disturbing habit of misplacing his weapon--the mightiest force in the Nine Worlds. But this time the hammer isn't just lost, it has fallen into enemy hands. If Magnus Chase and his friends can't retrieve the hammer quickly, the mortal worlds will be defenseless against an onslaught of giants. Ragnarok will begin. The Nine Worlds will burn. Unfortunately, the only person who can broker a deal for the hammer's return is the gods' worst enemy, Loki--and the price he wants is very high.

Jó, tudom. Már mindenkinek a könyökén jön ki Rick Riordan, amióta a nyáron újraolvastam a sorozatot. De a Magnus Chase and the Gods of Asgard második kötete, egyszerűen annyira jó volt, hogy muszáj kiadnom magamból, mi történt.

Az első könyvről, a The Sword of Summer-ről nincs értékelésem, mert azt még tavaly november környékén olvastam el, és akkor még nem kezdtem el a könyvértékeléseket a blogon. Szóval, ha nem tudjátok, miről is van szó benne, akkor itt olvashattok szinopszist, a történetről pedig úgy tudhattok meg többet, ha elolvassátok.

Igen, tudom. Angolul van, és természetesen nem mindenki tud úgy angolul, hogy nekivágjon egy 500 oldalas könyvnek. Szívesen ideraknám a szinopszist magyarul, de az a helyzet, hogy a Magnus Chase könyveket egyelőre még nem fordítják, és szerintem még nem is fogják. A The Kane Chronicles-t is még csak most kezdték el, és a Heroes of Olympus-szal sem végeztek még. Magnusra még várnia kell annak, aki magyarul szeretné elolvasni.

De ennek nem kell feltétlenül meggátolnia abban, hogy elolvasd ezt a bejegyzést. Ha szereted a spoilereket, olvass tovább.

Rick Riordan az PJO könyvekben is szépen alakított. A HOO-ban csak tovább fejlődött. (Hiszen a hét kiválasztott félvérből 4 nem volt fehér, plusz ott van Nico, aki ráadásként még elég meleg is. És erős női karakterek vannak jelen a könyvekben.) A Magnus Chase első kötetében még egy muszlim vallású karaktert is beépít, és azt hinné az ember, hogy ezt nem lehet überelni. De igen, lehet, és Rick bácsi meg is tette.

Ismerkedj meg Alex Fierro-val, aki Loki fia/lánya. Yup, Alex transzszekszuális és genderfluid (bocs, nem tudom magyarul hogy van). Úgyhogy folyamat ugrál a lány és fiú között. Ó, és egy nagyon jó karakter. (Meg azért említsük meg, ajánlom, hogy összejöjjön Magnussal...)

Thor kalapácsa eltűnt, és természetesen szegény Magnusnak kell visszaszereznie, társaival karöltve. Eközben Sam-et férjhez akarja adni Loki, de végül Alex lesz a menyasszony, de nem házasodik végül össze az óriással. Blitzen majdnem meghal, Hearthstone apja pedig egy popsibuksi. Oh, és elfelejtettem említeni: Loki kiszabadult.

Jó, lehetett érezni, hogy mi lesz a vége, de azért nem hittem, hogy Loki tényleg ki fog szabadulni. Hát, tévedtem. És most tűkön ülve várom a harmadik részt, ami még egy év múlva fog csak megjelenni! (Legalább közben kijön a Trials of Apollo második része. :3)

A Magnus Chase könyvek egyik nagy bónusza: Annabeth. Igen, ha nem találtátok volna ki, Annabeth Chase és Magnus Chase unokatestvérek. És Annabeth eddig szerepelt mindkét könyvben. Ennek eredménye kb. visítás volt részemről, mert Rick Riordan a következő mondattal zárta a The Hammer of Thor-t:

“I think it's time you met Percy."

Reakció: nos, azt hiszem, ki tudjátok találni...

Szóval, ha nem tudtátok még elolvasni a Magnus Chase könyveket, akkor egy nagyon jó Riordan élményből maradtatok ki. Viszont, ha magyar kiadásra vártok, viszont úgy érzitek, megy eléggé ahhoz az angol (és elég szörnyen meg szeretnétek ismerkedni a könyvekkel), hogy elolvassátok eredeti nyelven, akkor hajrát. Én is azért kezdtem angolul olvasni, mert nem volt elég türelmem megvárni a PJO könyvek magyar fordításának megjelenését.

UI.: Azoknak, akik képben vannak az első könyvel, ellövök egy spoilert: A 300-adik oldal környékén Magnus Chase haja többé nem olyan, mint Kurt Cobainnak. Levágják... 

Értékelés: ★★★★★

“Otis," I said.
"Shhh," he said. "I'm incognito. Call me...Otis."
"I'm not sure that's how incognito works, but okay."
Otis, aka Otis climbed into the chair I'd reserved for Sam.”

Rick Riordan: Athéné jele (Az Olimposz hősei #3)

Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.

Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét, mert menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabeth-re pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

Már vagy egy hete kiolvastam az Athéné jelét, csak nem volt kedvem írni róla, meg el voltam foglalva azzal, hogy befejezzem a saját könyvem, így csak most került sor erre a könyvre.

Azt hittem, hogy ez a leghosszabb könyv a sorozatban, de tévedtem, mert a The House of Hades (Hádész háza) még hosszabb, mint ez. Azonban ezt azok, akik a könyveket magyarul olvassák, nem tudhatják, hiszen Az Olimposz hőseinek negyedik kötete még nem jött ki Magyarországon, de én már tudom mi történik benne. :P Ez is az angolul való olvasás egyik előnye.

A The Mark of Athena négy félvér szemszögéből meséli el a Rómába vezető utat. Annabeth, Leo, Piper és Percy a négy narrátorunk. Listába szedve, gyorsan felsorolom a főbb eseményeket, de bocsánat, ha kihagyok valamit, mert már elkezdtem a House of Hades-t, és a Mark of Athena kiolvasása óta elég sok idő eltelt, így nem biztos, hogy nem felejtek ki semmit.

1. Leo felrobbantja Camp Jupiter-t, ezáltal a rómaiak a görögök vérét akarják.
   
2. Team Leo, Hot Stuff.
3. Kansas.
4. Eidolons (passz, hogy lehet magyarul ), úgyhogy nem Leo volt, aki felrobbantotta a tábort, bár ez a rómaiakat nem érdekli, mert popsibuksik.
5. Atlanta, és Frank, a hősies aranyhal.
6. Piknik Aphroditéval.
7. A tenger alatti Félvér-tábor.
8. Herkules.
9. Percy kalóz féltestvére, és a hatmillió dollárnyi arany elsüllyesztése.
10. Megérkezünk Rómába.
11. Annabeth követi Athéné jelét.
12. Leo felrobbant pár Eidolon-t.
13. Piper, Jason és Percy majdnem megfullad.
14. Az ikeróriások legyőzése.
15. Annabeth megtalálja az Athéné szobrát, és majdnem happy endet kapunk. Majdnem.
16. Percy és Annabeth lezuhannak a Tartaroszba.
17. Vége.

Volt egy rész, ahol Percy és Annabeth az Argo II istállójában beszélgettek, és nézték az alattuk elsuhanó tájat, de elaludtak, és másnap reggel mindenki őket kereste. Majd megtalálta őket Frank, de kettesben feküdtek egy pléden az istállóban. Első gondolata nem az volt, hogy véletlenül elaludtak. Ezután pedig Coach Hedge büntetésbe rakja Percyéket. És ez így leírva egyáltalán nem vicces, de ígérem, hogy a könyvben olvasva mosolyt csal az arcodra az egész szituáció.

És ott van még Piper. Én próbálom. Tényleg. Nem az van, hogy utálom, ezt már elmondtam sokszor, de ami az ő fejében lezajlik a könyv folyamán, az egyszerűen szörnyű. Ami Jasont illeti, nem sok vizet zavart, mert valami mindig fejbe verte, és annyi volt a szerepe az egész könyvben. És ez így teljesen rendben is volt. Csak Piper ne elmélkedett volna annyit. Folyamatosan azon aggódott, hogy nem is tetszik Jasonnak, és hogy Jason otthagyja Reynáért. Hogy a Félvér-táborban mindenkinek ő ad tanácsot, de azt nem tudja, hogy a saját pasiját hogyan tartsa meg. Ha valaki kiejti Reyna nevét, már rosszul van, és arra gondol, hogy talán Jason jobban szereti Reynát, mint őt.

Oké, hogy Piper Aphrodité lánya, de mintha az első kötetben azt mondogatta volna, hogy ő nem olyan, mint Aphrodité. Igen, kinézetre valóban egy tök badass csajnak tűnik. Csak ne látnám a gondolatait is leírva, mert attól a falra mászom. Rendben, aggódjon Jason és a kapcsolata miatt, de kicsit szolidabban, mert engem az ő románcuk pont hidegen hagy. Percabeth: legjobb. Frazel: csodás. Caleo: igen, jöhet. Jasiper: eltűröm, de nem bírom.

Bocsánatot kérek minden Jasiper rajongótól. sajnálom, de az ő kapcsolatuk engem pont hidegen hagy.

Két könyv maradt, és egyiket sem fordították még magyarra. Izgalmas lesz értékelni...

“Percy, let me go" she croaked. "You can't pull me up."
His face was white with effort. She could see in his eyes that he knew it was hopeless.
"Never," he said. He looked up at Nico, fifteen feet above.
"The other side, Nico! We'll see you there. Understand?"
Nico's eyes widened. "But-"
"Lead them!" Percy shouted. "Promise me!"
"I-I will."
Below them, the voice laughed in the darkness. Sacrifices. Beautiful sacrifices to wake the goddess.
Percy tightened his grip on Annabeth's wrist. His face was gaunt, scraped and bloody, his hair dusted with cobwebs, but when he locked eyes with her, she thought he had never looked more handsome.
"We're staying together," he promised. "You're not getting away from me. Never again."
Only then did she understand what would happen. A one-way trip. A very hard fall.
"As long as we're together," she said.
She heard Nico and Hazel still screaming for help. She saw sunlight far, far above- maybe the last sunlight she would ever see.
Then Percy let go of his ledge, and together, holding hands, he and Annabeth fell into the endless darkness.”

Rick Riordan: Neptunus fia (Az Olimposz hősei #2)

Percy Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…

Percy teljesen össze van zavarodva.

Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.

Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.

Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.

Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.

A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

Előre lekötném, hogy a Prophecy of Seven nem azt jelenti, hogy Hetedik Prófécia. Inkább a Hétről Szóló Prófécia, vagy A Hét Próféciája. Na, mindegy. Nem érdemes belebonyolódni a fordításba. Akkor, a magyarosítást tegyük is félre.

Nem tudom, miért csak picivel több, mint 3 nap kellett ahhoz, hogy kiolvassam a Neptunus fia-t. Lehet, mert 50 oldallal rövidebb. Lehet, a tény, hogy Percy főszerepben folyamatosan ott van. De az is lehet, hogy érdekesebb volt  történet. Sokkal érdekesebb.

Meglett Percy, és szegénnyel ugyanaz a helyzet, mint Jasonnel volt, kivéve, hogy ő emlékszik egy arcra, és a hozzá kapcsolódó névre: Annabeth. Tessék! Nincs közvetlenül ott Annabeth, és Rick bácsi mégis képes odaadni a Percabeth pillanatokat.

Megismerkedünk Hazel Levesque-val és Frank Zhang-el. Igen, őket bírom. De persze kellett valaki, akit nem bírok se én, se senki más, ez pedig nem műs, mint a kis rohadék Octavianus. Persze, hogy mennyire is rohadék, az majd később derül ki.

Szóval, Percy, Hazel és Frank küldetésre indulnak, hogy kiszabadítsák a Halált aka Thanatoszt, hogy a szörnyek végre meghaljanak, és szerencsétlen félvéreknek legyen végre valami kis esélyük a harcban. Így elvándorlunk Alaskába.

Fő események a könyv alatt:

1.  Percy megérkezik Camp Jupiterbe, keresztülviszi Junot/Hérát a Kis Tiberen, és elveszti Achilleusz jelét
2. Az ötödik cohors megnyeri a War Games-t (fogalmam sincs, hogyan fordították át a magyarban, így maradok az angolnál)
3. Franknek Mars az apja, és küldetést kapnak
4. Irány Alaska!
5. Portland és Ízisz istennő organikus boltja
6. Phineas és a fhárpiák, Percy nem hal meg, Ella megmenekül
7. Látogatás az Amazononokhoz
8. Arionon Kanadába, és Frank még mindig nem érti a családi ajándékot
9. Na, végre! Alaska!
10. Egy óriás mínusz, és Percy Nnem fulladt meg
11. Percy mindenre emlékszik
12. Még egy óriás mínusz
13. Jön az Argo II

 Ja, meg Percy praetorrá emelik, és megkapja a tetkóját, ami egy fájó pont nekem. Nem tusom miért, de a rómaiak nem a kedvenceim. A görögöket mindig jobban szerettem, töri órákon is. (The Blood of Olympus SPOILER: Bár talán csak az zavar, ahogy Percy és Annabeth határoznak az ötödik könyv végén... De az nagyon...)

A Neptunus fia egy igazi PJO könyv, Percy-poénokkal, és am,úgy is sok-sok Percyvel, és mindennel, ami egy jó Rick Riordan könyvhöz kell. (Kivéve talán Annabeth és a Percabeth jelenetek hiányoznak.)

“They all ordered massive plates of eggs, pancakes, and reindeer sausage, though Frank looked a little worried about the reindeer. "You think it's okay that we're eating Rudolph?"
"Dude," Percy said, "I could eat Prancer and Blitzen, too. I'm hungry.”

Rick Riordan: Az elveszett hős (Az Olimposz hősei #1)

Három vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…

Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Előre lekötném, hogy nem vagyok hajlandó Jászonnak nevezni Jasont. Amióta elolvastam a Percy Jackson's Greek Heroes-t tudom, miért így fordították, de akkor sem. Így sem a kedvenc karakterem, szóval legalább adjunk neki egy esélyt, hogy normális neve legyen.

Isenem, egy hét! Egy egész hétbe telt elolvasni. Talán azért, mert hosszú, és ráadásként még angolul is van, ezért lassabban sikerül az agyamnak feldolgoznia az infót, vagy azért, mert Piper és Jason még mindig nem a szívem csücskei (de már kevesebb ellenszenvet érzek irántuk, ami egész jó).

Rájöttem, hogy csak azért szerettem Az elveszett hős-t, mert Rick Riordan könyv, és kapcsolódik a PJO világhoz. Jó, ez így nem teljesen igaz. Inkább úgy kéne fogalmazni, hogy azért nem tetszett annyira Az elveszett hős, mert ott van Jason és Piper. Jó, nem rühellem őket, de az első kötetben számomra kifejezetten idegesítőek. Hogy miért? Hát, legyen...

1. Jason, nem tudlak sajnálni a memóriaveszteséged miatt. Sodródj az árral, haver!
2. Piper egyszerűen az őrületbe kerget. Ez a "túl gyönyörű, ezért inkább elbújik a tömegben" dolog túl... nem is tudom milyen.
3. Jaj, ne, Pipernek van egy HATALMAS titka, és el kell árulnia a barátait, hogy megmentse az apját, és ezért mindenki utálni fogja.
4. Leo az egyetlen új karakter, akit szeretek, de az elején kicsit túl van tolva ez a "tűz ereje van, és halálosan veszélyes", meg a "megöltem az anyámat".
5. Csak nem! Piper Aphrodité lánya! Ó, ne!
6. Vajon ki lehet a főgonosz, aki világuralomra tör? Ezt tényleg olyan nehéz volt kitalálni? (Oké, amikor először olvastam én sem tudtam a kezdetektől fogva, de azért előbb rájöttem, mint ők.) Csak egy kis segítség: Óriások, óriások anyja, földanya, majdnem elpusztították az olimposziakat, óvakodj a földtől, ébredezik, történelem ismétli önmagát. Vajon ki lehet, ha nem Gaia?! 
7. Végigszenvedjük, hogy Pipernek tetszik Jason, de ugye csak a Köd miatt hitte, hogy a pasija, valójában a buszon találkoztak először, Jason meg folyamatosan mondogatja, hogy Piper milyen szép, de mi van, ha van valaki a múltjában, akire nem emlékszik, és amúgy is milyen unfair lenne Piperrel szemben, ha szédítené.

Nekem mondjuk az is még kicsit sok volt, hogy 200 oldal kellett ahhoz, hogy elinduljanak a küldetésükre. Aztán szokásos módon 350 oldalnyi kalandozás, és folyamatosan újabb elszórt információkat tudunk meg a "másik félről" (spoiler: Camp Jupiter), valamint arról, hogy ki is a titokzatos főgonosz (Duh! Gaia!), és mi is lesz a játék vége.

De ne értsen félre senki! Az elveszett hős nem egy rossz könyv. Az elveszett hős egy jó könyv. Csak kicsit gyengébb a PJO-nál, mert mégiscsak más a helyzet, és újabb hősöket kell bemutatni, mielőtt elindulhatnánk a nagy útra, a küldetés teljesítésére. És persze ott a tény, hogy Percy Jackson csak szóban említve fordul elő, ami miatt természetes, hogy gyengébb a könyv. Percy nélkül minden sokkal rosszabb.

Tehát, szintén egy jó könyv, a sorozat is teljesen rendben van, csak ha fel kéne a PJO könyveket kedvencelés szerint, nálam Az elveszett hős lenne az utolsó.

(Oké, szerettem volna egy magyar idézetet beilleszteni, de megláttam a fordítást, és maradok az angolnál. Mármint, oké, Jasonből Jászón lett, elfogadom. De azt hogy csinálták, hogy az eagle szóból, ami sast jelent, sólyom lett? Hogy lett a sasból sólyom? Azért ez egy elég nagy hiba, ha engem kérdeztek. Ráadásul túl friss még az angol szöveg, és a magyarosítás számomra most igazán borzasztó. Úgyhogy bocsi, de angolul rakok be idézetet.)

“Piper gripped his hand and followed him, “If I fall, you’re catching me.” “Uh, sure.” Jason hoped he wasn’t blushing.
Leo stepped out next. “You’re catching me, too, Superman. But I ain’t holding your hand.”

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.

Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.

A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

"A világvége az autóm motorháztetőjén landoló pegazussal kezdődött."

Hiába tudom, hogy folytatódik a sorozat, hiába vannak meg a következő könyvek, és hiába olvastam már egyszer az összeset, még mindig depressziós leszek Az utolsó olimposzi befejezése után. Az istenek tudják miért! Úgyhogy könyörtelenül nyargaltam a könyv vége felé, aztán elfogytak az oldalak, és rá kellett jönnöm, hogy a következő rész, azaz Az elveszett hős teljességgel Percy mentes, de annál több Jason/Jászón van benne. :/ (Visszautasítom, hogy ezentúl Jasont Jászónnak írjam vagy olvassam. Jason és kész!) Reméljük, második nekifutásra rokonszenvesebb lesz a Jupiter ivadék.

A könyv rögtön azzal indít, hogy Rachel és Percy majdnem csókolóznak. Az olvasó pedig ül a könyv felett, és szuggerálja a lapokat, hogy: NEM! Meg ne merd tenni, Percy! De szerencsére, mint azt a feljebb lévő idézet is szemlélteti, Fekete Péter kegyeskedik a motorháztetőre huppanni, ezzel megakadályozva a katasztrófát. Pfú! Ez közel volt!

És rögtön a könyv elején elveszítjük Beckendorfot. Ne aggódjatok, lesz itt még több halott félvér!

Hosszas kínlódás után végre megtudjuk a tuti dolgokat.

1. Grover eltűnt.
2. A Nagy Prófécia végre elhangzik.
3. Mi is volt az előző rész végén Nico terve? Fürdés a Stüxben! Mindenki egy ilyen fürdőt szeretne venni egy forró nyári napon!

A könyv fele a Stüxben való mártózásig való eljutásról szól, aztán máris ott vagyunk Manhattanban, ahol Morpheusz elaltatta az egész várost. (Ja, időközben meglett Grover is.) Szóval a félvérek kis serege (kivéve az Árész bungaló lakói) behatol a városba, hogy elkeseredetten megmentsék az Olimposzt, mert az istenek éppen Tüphónnal hadakoznak.

Több összecsapásra is sor kerül, és sok félvér életét veszti. Jönnek a Party Pónik, a Vadászok, az Árész bungaló lakói is felbukkannak, Clarisse megöl egy drakónt, Silena meghal (megy Charlie után), Nico ráveszi Hádészt, hogy támadja meg Kronosz seregeit, Percy ráveszi az apját, hogy hagyja ott a palotáját, és segítsen legyőzni Tüphónt. A szokásos Rick bácsi által összeállított sűrű, kalandokkal teli oldalak. Hiszen mostanra tudjátok hogyan megy ez, igaz?

Természetesen Percy végül a nagy döntéssel megmenti az Olimposzt. Az istenek felajánlják neki a hallhatatlanságot hálájuk jeléül, de ő inkább arra kéri őket, hogy ismerjék el a gyermekeiket, még a kisistenek is, és legyen helyük a Félvér Táborban.

Aztán még Rachel lesz az új orákulum, így (szerencsére) nem jöhet össze Percy-vel. És elérkezik a várva várt pillanat:

"– Soha nem fogom megkönnyíteni a dolgod, Hínáragyú. Ehhez nyugodtan hozzászokhatsz.
Amikor megcsókolt, úgy éreztem, mintha az agyam fagylaltként olvadna szét koponyám tölcsérében."

Most már nyergelhetek át Az Olimposz hőseire. Még az is lehet, hogy újraolvasom a The Hidden Oracle-t... A lényeg, hogy a végén mindenféleképpen mély depresszióba fogok esni.

"Mielőtt vízbe dobtak, magasra tartottuk kezeinket.
Utoljára még rájuk vigyorogtam, aztán a tó alján légbuborékot fújtam magunk köré. A barátaink ott szobroztak a parton, és várták, hogy felbukkanjunk. De haver, ha Poszeidón fiát dobod a vízbe, nem fog egykettőre felszínre jönni.
Mindenesetre ez volt minden idők legjobb víz alatti csókja."

Rick Riordan: Csata a labirintusban

Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak. 

A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.

Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Esküszöm, hogy ezek a PJO könyvek egyre rövidebbek lesznek. Amikor először olvastam őket, nagyjából két hét kellett az öt könyvhöz. És most még csak egy hét telt el, és kezdem is az utolsó kötetet. Eddig is ilyen rövidek voltak ezek a könyvek, vagy én olvasok ennyivel gyorsabban, és ennyivel többet?

A Csata a labirintusban az a könyv, ahol most éppen nem az egész világot és a Nyugati Civilizációt kell megmentenie Percy-nek, csak a Félvér Tábort. Ami a végén egészen jól sikeredik, és egész kevesen halnak csak meg. (Ez még mindig semmi Az utolsó olimposzihoz képest.)

A Daidalosz által épített labirintus a többi görög mitológiai hellyel ellentétben nem Amerikába vándorolt át, hanem az egész világ alatt elterül.

Ezzel csak az a probléma, hogy Luke így könnyedén bejut a táborba a szörnyseregével, és megtámadhatja a félvéreket. Nos, ez baj, ezért is kell küldetést indítani, hogy megszerezzék Ariadné fonalát (ugyanis azzal lehet tájékozódni a labirintusban). Így hát Annabeth, Percy, Grover és Tyson bevetik magukat az útvesztőbe.

Az egész könyvön keresztül az az embereke egyetlen épkézláb gondolata, hogy Percabeth végre létrejöjjön, de csak nem akar. Még ez után sem:

"Annabeth úgy meredt rám, hogy azt hittem a következő pillanatban bemos egyet. De ehelyett valami olyat csinált, amivel jobban meglepett, mintha orrba vágott volna. Megcsókolt.
– Vigyázz magadra, Hínáragyú! – tette vissza a sapkát a fejére, és eltűnt.
Ha a tengeri szörnyek nem zökkentenek vissza a valóságba, egész álló nap elbámultam volna a hullámzó lávatengert a nevemre sem emlékezve."

Szintén érezhető azért a Rachellel való rivalizálás. De nem, Percy és Rachel nem lehetnek más, csak barátok. Percabeth For Life.

Visszatér közénk Nico di Angelo is, akit sikerül a mi oldalunkra állítani, persze szegénykét még mindig kiközösítik, mert egy kicsit ijesztő. De azért, mert Hádész gyerek még nem kellene így bánni vele! Ő talán a második legnagyobb erővel rendelkező félisten a sorozatban Percy után. Ez a kölyök igencsak hasznos! (Ezt bizonyította is Az Olimposz hőseiben.) 

A könyvben még lesz egy új kedvenc háziállatunk: Mrs. O'Leary. A Csata a labirintusban után mindenki egy pokolkutyát szeretne házi kedvencnek. Van cukibb egy óriási pokolkutyánál?

De, sajnos hiába a küldetés, mert Daidalosz lepaktált Luke-kal, és odaadta a fonalat nekik. Ám mielőtt még eljutnánk a táborba, ellátogatunk a titánpalotába, és megnézzük mi van Kronosszal. Semmi jó a félvérekre nézve, mert Kronosz feltámadt, Luke testében. Majdnem elkapja Percy-t, de Rachel hősiességének hála, elmenekülhetnek.

"Bólintottam, és a legnagyobb tisztelettel néztem Rachelre:
 – Te hozzávágtad a műanyag fésűdet a titánok urához."

Ja, azt kihagytam, hogy Percy felrobbantott egy hegyet, és kilőtte magát Ogügia szigetére, Kalüpszóhoz? (Ez is majd visszatér a következő sorozatban. Caleo is egy csodás párosítás.) Két hétre eltűnt, és mindenki azt hitte, meghalt, de ez Percy Jackson! Elpusztíthatatlan!

"Annabeth a többiek felé fordult. Rémesen nézett ki szeme bedagadt a sírástól és alig tudott megszólalni:
– Bár sohasem vallottam be neki, ő volt a legjobb és a legbátrabb barátom. Ő volt a… – hirtelen észrevett. Paprikavörös lett. – Ő volt a világ legnagyobb csirkefogója! – mutatott rám."

Talán ez a legviccesebb rész. Mert bármennyire is jó az ötödik kötet, azért a halál mégiscsak körbelengi, meg a tény, hogy vége van a PJO-nak. (Persze csak amíg rá nem jössz, hogy folytatódik.)

Nos, még mindig teljesen odavagyok Rick Riordan Percy Jacksonos könyveiért, és nem érdekel hány ember szerint egy Harry Potter koppintás. Szerintem egyáltalán nem HP koppintás. Olvastam mindkettő sorozatot, és egyiknél sem jutott eszembe, hogy olyan, mint a másik. Meg azért a mai világban nem könnyű olyan ötlettel előállni, ami másnak nem fordult meg a fejében, nem? Aztán, J. K. Rowling sem teljesen egyedi... (Khm... A gyűrűk ura... Khm...) Úgyhogy, felesleges azért utálni a PJO, mert "nincs benne semmi egyedi". Meg kell próbálni élvezni a dolgot, és nem hasonlóságokat keresni.

Szóval, TEAM PJO!

"– Legyél kicsit optimistább! Gondolj arra, hogy holnap táborozni mész. A suli után meg randid lesz…
– Nem randi, anya! – ellenkeztem. – Jesszus, hisz csak Annabethszel találkozom!
– Eljön a táborból, hogy veled lehessen.
– Igen.
– Moziba mentek.
– És?
– Édes kettesben.
– Anya!"

Rick Riordan: A Titán átka

Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.

A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.

A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.

A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

 Nos, végre sikerült eljutnom oda, hogy újraolvassam a kedvenc könyveimet, ha már így nagyban belevetettem magam a nyárba. Szóval a júniusom a teljes PJO lázban fog telni. Ezzel csak az a baj, hogy éppen sikerült kilábadoznom a The Hidden Oracle okozta fellángolásból, és most újra beleestem. Csak saját magamak ártok ezekkel a könyvekkel, de ilyen téren totális mazochista vagyok. Szeretem, ha könyvek miatt szenvedek... 

Most, hogy újra nekivágtam a sorozatnak, rájöttem, hogy valójában milyen régen olvastam a könyveket, és hogy mennyi részletre nem emlékszem. De A villámtólvajról és A szörnyek tengeréről már beszámoltam, igaz akkor még nem olvastam újra őket, így most igyekszem A Titán átkára koncentrálni.

Rick Riordan továbbra is hozza a formáját. Rejtélyes félvértestvéreket találnak a könyv elején, aztán természetesen megjelenik egy szörny és egyből belecsöppenünk a bajba, amin csak egy prófécia és egy küldetés segíthet. Ugyanis Annabeth-t elrabolták.

Emlékszem, ez volt az a könyv, ahol már azt mondtam, hogy: JÖJJETEK MÁR ÖSSZE! Vagyis Annabeth és Percy. Persze mind tudjuk, hogy a végkielégülést mikor adja meg Rick bácsi az olvasóknak. Nagyon soká.

Van már két félvérünk a Triászból. Thália és Percy. Zeusz lánya és Poszeidón fia. (Mert ugye van az a prófécia, miszerint a Nagy Triász egyik gyermeke, ha betölti a tizenhatodik életévét, eldönti a világ sorsát.) De persze, szeretett írónknak van még mi a tarsolyában.

Ugyanis Bianca és Nico di Angelo Hádész gyermekei. Ebben az az érdekes, hogy a Második Világháború után tett fogadalmát Hádész nem törte meg. Nagyjából hetven évre berakta a gyerekeket a Lótusz Kaszinóba, így megmaradtak fiatalnak.

Szegény kicsi Nicót egyből a könyv elején elhagyja a nővére, és beáll a Vadászok közé. Amikor elindulnak a küldetésre, megígérteti Percy-vel, hogy vigyázzon rá, de bizonyos szerencsétlen fordulatok árán, Bianca meghal. Nico pedig kiakad Percy-re. És itt most eltérek egy kicsit ettől a könyvről.

Szóval, imádom az egész sorozatot, és természetesen Percy nagy favoritom, de mégis a kedvenc karakterem ez a szerencsétlen di Angelo fiú. Én teljesen beleestem a gyerekbe. Nagyon szépen megterveztem Nicóval a közös jövőmet, erre Rick Riordan egy gonosz húzással még szerencsétlenebbé teszi szegényke életét a The House of Hades-ban. Ha még nem olvastátok ezt a könyvet, akkor ezt a részt tényleg ne olvassátok tovább, mert SPOILER veszély. Nagyon nagy spoiler veszély. Szóval, ugye kiderül, hogy Nico nem is igazán utálta Percy-t, és nem az az igazi oka, hogy távol maradt a félvér tábortól, hogy utálja Percy-t és Annabeth tetszik neki (honnan jött ez az ötlet, most komolyan, Jason?), hanem az, hogy szegény kicsi, elnoymott Nico szerelmes Percy-be. Hát, igen egy világ omlott össze bennem. De végül már úgy voltam vele, hogy szegény gyerek már megjárta a poklot (szó szerint), úgyhogy ajánlom Rick bácsinak, hogy megadja a köjöknek a happy endet, ha már a közös jövőmet vele elvette. És Rick Riordan meg is tette (lásd: The Blood of Olympus vége.) Aztán a hónapokig folyó Solangelo ábrándozásoknak igazolására kijött a The Hidden Oracle, és én visítottam az összes Solangelo pillanatnál, de szerintem ezt már a The Hidden Oracle "kritikámban" már kifejtettem... Na igen. Úgyhogy kénytelen voltam más sorsot kitalálni magamnak a PJO világban.

Ami még feltűnt, az a fordítóváltás volt. Az első könyvet más fordította, mint a többit, így a "zászlózsákmányolásból" "kapd el a zászlót lett", vagy a Félvér Táborból, Félvértábor.

Ami még meglepett olvasás közben, az a könyv végén kicsorduló könnyek voltak. Igen, megsirattam szegény Zoét. Bírtam a csajt. Soha nem sírtam még a PJO könyveken, de most igen. Előre félek a következő kötetektől, mert 4. és 5. kötetben Rick Riordan bedurvul karaktergyilkosságok terén.

De szegény Nicó!!! Olyan elesett szegénykém. És... most tudatosult bennm, hogy mennyire fiatal is. Mert ebben a könyvben 10 éves. Utánaszámoltam. Én abban a hitben voltam, hogy ő Az Oliposz hőseiben 15 éves. És most, hogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy 13-14 éves még csak a The Hidden Oracle-ben. Totálisan abban a hitben éltem, hogy A Titán átka kötetben ő 12 éves. De tévedtem. Bianca volt 12 éves. Na, mindegy. Ez most tényleg meglepett. Tényleg azt hittem, hogy a legutolsó Rick Riordan könyvben már 16 éves. Nos... nem éppen.

Nos, úgy érzem, könyv kiértékelve. A legfontosabb szempontokból. Ha olvastátok a korábbi PJO véleményeimet, akkor tudjátok, hogy teljes fangirl vagyok a sorozat iránt, így rosszat nem tudok róla mondani. (Kivéve Az Olimposz hőseiről, de remélem másodszori olvasásra nem lesz Piper és Jason annyira ellenszenves számomra.)

Még érdekes volt a könyvek eddigi újraolvasása abból a szempontból, hogy egy csomó olyan dolognak az alapját láttam most felelevenülni, ami Az Olimposz hőseiben van. Ezek azok a könyvek, amikben minden egyes szó fontos, mert visszatér a jövőben. Úgyhogy figyelmesen kell olvasni!

"Ha anyám még egyszer elregéli, milyen aranyos voltam meztelenül a fürdőkádban háromévesen, hát én biztosan beletemetkezem a hóba, és halálra fagyasztom magam."

Rick Riordan: The Hidden Oracle (The Trials of Apollo #1)

How do you punish an immortal?

By making him human.

After angering his father Zeus, the god Apollo is cast down from Olympus. Weak and disorientated, he lands in New York City as a regular teenage boy. Now, without his godly powers, the four-thousand-year-old deity must learn to survive in the modern world until he can somehow find a way to regain Zeus's favour.

But Apollo has many enemies - gods, monsters and mortals who would love to see the former Olympian permanently destroyed. Apollo needs help, and he can think of only one place to go . . . an enclave of modern demigods known as Camp Half-Blood.

Tudom, hogy régen írtam már könyvekről, pedig kiolvastam a Narniákat, de úgy gondoltam, azokról már elég jól kiadtam a véleményemet, aztán megjött végre az új Rick Riordan könyvem, úgyhogy muszáj volt elolvasni.

Amikor megláttam, hogy új könyv jön ki, amely szorosan kapcsolódik a Percy Jackson könyvekhez, körbeugráltam a házat (aztán akkor is, amikor megérkezett), de még mindig várnom kellett fél évet, mire megjelent. Hogy bírtam ki? És hogyan fogom kibírni a következő évet, amíg kijön a következő része?

Nos, a könyvről azonban el kell mondani, hogy Rick Riordan megint megcsinálta. Megint megcsinálta, hogy sírni és örömömben ugrálni akartam, amikor befejeztem a könyvet. Sírni akartam, mert a sok nosztalgia, és a könyv befejeződése túl sok volt. Örömömben ugrálni akartam, mert ez már a tizenegyedik görög istenes könyv, és még mindig a Világ legjobbja. Love ya, Rick!

Matilda érzelmei a könyv alatt:

1.  Első oldalak: Úristenúristenúristen! (Csak szimpla izgatottság, mert új Riordan könyv. Menthetetlen vagyok...)
2.  Apolló egy rohadt jó isten. A kommentjein sírva tudtam röhögni. A szüleim néha furcsa képpel néztek be szobámba, ilyen "Mi a baja ennek a gyereknek?" fejjel.
3. *fültől-fülig tartó mosoly és kuncogás* PERCY MEGJELENT!
4. *sírva nevetés*
5. *nagyon közel a síráshoz* Percy csak mellékkarakter... Szomorú... Egyetemre akar menni és tanul... Szomorú...
6. Percy Jackson akcióban! EZ AZ!
7. *sírás közelében* Percy elment...
8. Ezután jött a kínos érzés: Apolló 16 évesen találkozik a Félvér táborban a tőle idősebb gyerekeivel... *sírva röhögés*
   
   
9. OMG Solangelo ténylegesen létezik! OMFG! (Na, ez olyan volt, mint derült égből villámcsapás... Lehet, hogy az idézetet lejjebb megtaláljátok.)
10. Solangelo a legcukibb dolog, amint valaha láttam *valami a sikolyok és a vinnyogás között* (...elég kínosan tudok könyvet olvasni...)
    
11. *sírva nevetések sorozata*
12. *pattanásig feszült idegek*
13. Ó, Meg, nem! Nem tetted ezt!
14. Ó, de! Ezt nem hiszem el!
15. Most meg hova mész?
16. *jóslat*
17. Csata a Labirintusban Félvér táborban
18. Percy visszatért!
19. Győztünk!
20. Leo végre visszatalál a táborba!
21. *szomorkodás, mert Percy elment*
22. VÉGE
23. Súlyos depresszió, mert befejeződött a könyv... (Pár hét és elmúlik... Remélhetőleg...)

Úgyhogy befejeztem. Megsimogattam és megpuszilgattam a könyvet, aztán felraktam a polcra, és most szomorúan nézem. Nem baj! Októberben egy kis Magnus majd enyhíti a fájdalmam.

Az érzelmeim túlságosan is összemixelődtek. Majd kipróbálom, hogy az egész sorozat újraolvasása mit tesz szerencsétlen kis lelkemmel.

Amúgy, még a könyvről annyit, hogy ha imádtad a PJO-t és a HoO-t, akkor a ToA pont annyira lesz fantasztikus, mint a többi. Igaz, nincs benne Percabeth *szomorú fej*, meg a prófécia hét kiválasztottjából csak kettő jelenik meg a könyvbe, ami szintén szomorú, de nem lehet, hogy a következő négy könyvben semmi ilyen nem lesz, szóval még reménykedem. Humoros és kalandos, váratlan csavarokkal. Vérbeli Rick Riordan könyv.

Most pedig megyek sírni, és megnézni az összes PJO fanartot Tumblr-ön.

"Will put his hand on Nico's shoulder. 'Nico, we need to have another talk about your people skills.'
'Hey, I'm just stating the obvious. If this is Apollo, and he dies, we're all in trouble.'
Will turned to me. 'I apologize for my boyfriend.'
Nico rolled his eyes. 'Could you not―'
'Would you prefer special guy?' Will asked. 'Or significant other?'
'Significant annoyance, in your case,' Nico grumbled."

Tortasütős Book Tag

Szóval, bolyongtam az internet mélységes bugyraiban, amikor megláttam, hogy létezik a book tag.

Jó, tudtam, hogy létezik, csak azzal nem voltam tisztában, hogy ezt így blogokon is előadják. Azt hittem, hogy ilyen csak YouTube-on van. De nem, úgyhogy gondoltam csinálok egyet.

1. Liszt – Egy könyv, ami nehézkesen indult, de a végére izgalmassá vált.

Ide két könyv közül hezitáltam. Ott van A suttogó, aminek volt egy olyan pillanata, hogy nem bírtam tovább olvasni, de végül is ezt a könyvet nem úgy kezdtem, hogy az eleje unalmas volt, mert az eleje éppen hogy brutális volt. Utána jött az a rész, amikor elbizonytalanodtam, de aztán megint felpörögtek az események, és a végére egy fantasztikus könyv lett. Úgyhogy nem ez lett a választottam.

Az én tortám lisztje, az Rick Riordan The Red Pyramid című könyve. A The Kane Chronicles sorozatot azért vettem meg, mert Rick Riordan írta, és sokáig nem akartam elolvasni. De ugye megvettem végül és elkezdtem a könyvet. Na, igen. Az első rész nehezen indult. Nagyon lassan haladtam, és 150 oldal körül abba is hagytam, és csak pihent az éjjeliszekrényemen. De aztán megint nekiálltam, és a végére alig lehetett kitépni a kezemből a könyvet. Szóval, lassan indult, de megérte kitartani.

2. Margarin – Egy könyv, aminek jó a tartalma.

James Dashner: Az Útvesztő. Ide azért ezt választottam, mert szerettem ezt a könyvet. Már írtam róla, és említettem, hogy vonakodtam a megvételétől, de aztán rákattantam. Magáról a könyvről most nem írnék többet, mert kifejtettem a véleményemet már róla.

3. Tojás – Egy könyv, amiről azt hitted, hogy nem fog tetszeni, de aztán mégis belopta magát a szívedbe.

Erre azt fogom mondani, hogy Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat. Ezzel a könyvvel voltam úgy, hogy nem gondoltam, hogy beleszeretek. Ugye imádtam a filmeket, ahogyan azt sokan mások teszik. Tudtam, hogy van belőle könyv. Azt is tudtam, hogy 10 éveseknek íródott és, hogy az egész sztori, meg Fogatlan is teljesen más benne. Persze, amikor megkaptam elolvastam. (Mert, ha a kezembe nyomsz egy könyvet, hogy "tessék, olvasd!", akkor én elolvasom.) Elkezdtem a könyvet, és aztán egy örök barátság köttetett kettőnk között. A legjobb az volt benne, hogy könnyű, izgalmas, vicces kis olvasmány volt, és a sorozat további részei is ilyenek. 

4. Cukor – Egy édes könyv.

Na, ezzel nehéz dolgom volt. De aztán átkutatva az elolvasott könyveim listáját ráakadtam arra, ami jó ide. A választásom végül erre a könyvre esett: Flora and Ulysses: The Illuminated Adventures Kate DiCamillotól. Ezt a könyvet a nővérem volt amerikai angoltanárától kaptam, amikor meglátogattak minket. A borítója is már cuki volt, de a tartalmára is rá lehet mondani. Ez egy nagyon aranyos könyv. 200 oldal talán, tele illusztrációkkal. Ha tudsz angolul, és szereted az ilyen rövid kis meséket, akkor csak ajánlani tudom. (Nem tudom, hogy megjelent e magyarul...)

5. Máz – Egy könyv, amiben szerinted minden benne van, ami egy jó könyvhöz kell.

Egyértelmű. George R. R. Martin: Trónok harca. Szerintem ehhez magyarázni se nagyon kell. Mindenki tudja, hogy ez egy hasonlóan jó könyv, mint A gyűrűk ura. Kegyetlen, játszik az érzelmeiddel, amikor megbízol benne, cserbenhagy, de te mégis olvasod, mert muszáj. Mert tudni akarod, hogy mi lesz. Mert olyanok történnek, amiket nem lehetett megjósolni. Újabb és újabb rejtélyes dolgok történnek, és kétségbeesetten keresed rá a válaszokat. Ebben minden megvan, ami kell. Csak ne felejtsetek el papírzsepit készíteni, mert ugyebár kegyetlen egy könyv.

6. Porcukor: Egy könyvsorozat, ami fel tud dobni, ha szomorú vagy.

Szerintem ezt már kitaláltátok. Rick Riordantól a Percy Jackson és az Olimposziak sorozat. Az első és második kötetről már írtam véleményt, ami nem is igazán volt vélemény, mert az egész bejegyzés abból állt, hogy milyen jó könyvek is ezek. Meghallom azt, hogy Percy Jackson és boldog a napom. :D

7. Cseresznye díszítésként – A kedvenc könyved az évben.

Hát ebben az évben még nem olvastam túl sok könyvet. Eddig csak 7 darabot, de azért megtaláltam a legjobbat közöttük. Nicholas Evans: A suttogó. Ez  a könyv messze a legjobb volt az évben. Olyan mély sebeket hagyott a lelkemben, hogy talán sosem forrnak be. És ez volt olyan fantasztikus benne. És akkor még beszélhetnék magáról a cselekményről, a stílusról és mindenről, de nem kell. Ez volt az év aranydíjasa (eddig).

Hát, ez lenne az én könyvtortám. Ha tetszett, akkor örülök. Ha nem, akkor nem tudom... Ha szeretnéd, csináld meg te is!

Rick Riordan: A Szörnyek Tengere

Nos, az elmúlt napokban nem olvastam ki új könyvet, mert az, amelyikre vártam, nem érkezett még meg, és ezért elkezdtem A Gyűrűk Urát, és nehezen esek túl a hosszadalmas tájleírásokon, ezért most egy újabb Rick Riordan könyv, A Szörnyek Tengere bemutatása következik.

Nem akartam folytatni a Percy Jackson elemzéseket, mert terveztem, hogy az új kötet megjelenése előtt felfrissítem az emlékezetemet, de túl sok könyvet rendelek, és túl gyakran. Úgyhogy most fel kell idéznem azt az őskori pillanatot, amikor olvastam. (Jó, azért elég mély nyomot hagyott bennem, tehát emlékszem a dolgokra, csak nem olyan pontosan.)

A Szörnyek Tengere egy nagyon rövid könyv. Kb. 250 oldal. Az semmi! Na, mindegy. (Ebben a bejegyzésben szóra sem méltatnám a filmet.)

Rick Riordan újdonsült erővel dobja ránk a görög mitológia világát. Percy még mindig a legjobb karakter, a könyv még mindig humoros, és még mindig imádom. (Nem volt jó ötlet a kedvenc könyveimről írni. Nem tudok rosszat mondani rájuk.)

A történet elején Percy álmában látja, ahogyan a barátját, Grovert, elrabolják. De azt hiszi, hogy csak egy álom. Nyugodtan elmegy iskolába, ahol szörnyek támadják meg őt, és iskolás barátját, Tysont, akiről kiderül, hogy egy küklopsz, amikor megérkezik Annabeth. (Ó, azok a Percabeth momentumok! <3) Aztán elfurikáznak a táborba, amit bronzbikák támadtak meg, de szerencsére Tyson egy buldózer módjára kinyírja őket.

A táborban nem olyan fényes az élet. A tábor őrfáját, ami Thalia (Zeusz lánya), megmérgezték, és Kheirónt ezért eltávolították táborvezetői posztjából, és Tantaloszt rakták a helyébe. És Tantalosz nem csípi Percyt. Azután van egy kocsiverseny, meg Clarisset elküldik az Aranygyapjúért. De Percy tudja, hogy Polüphémosz elrabolta Grovert, így ő elmegy az ő felmentésére. Anabeth-szel és Tysonnal karöltve.

Ó, amikor Percyből tengerimalac lesz. Az a pillanat megért mindent.

De végül eljutnak a szigetre, visszaszerzik az Aranygyapjút meg Grovert, és happy end. (Haha! Még nem!)

Annabeth majdnem meghal, de túléli az Aranygyapjú segítségével. Aztán Luke jelenik meg, de semmi rossz nem történik, mert jön Kheirón és a Parti Pónik! (Közben Percy elküldi Clarisset a táborba az Aranygyapjúval, hogy megmentsék Thalia fáját.)

És most térhet mindenki vissza a táborba. Majd jöhet a csattanó. (Dobpergés...) Thaliát meggyógyította a gyapjú, de meg is szabadította az átoktól, ami fává változtatta, így feléledt! Vége.

Nem fogom elkezdeni a fényezést. Már megtettem. Az örökkévalóságon keresztül menne.

Csak ennyit mondok: ha még nem olvastad, most rögön menj a boltba, vedd meg, és olvasd el!

"El ne felejtsem megemlíteni, hogy Kheirón kentaur. Csípőtől felfelé ugyanúgy nézett ki, mint egy átlagos középkorú fickó, barna, göndör hajjal és borzas szakállal. De csípőtől lefelé egy gyönyörű, fehér csődörben folytatódott. Ha épp úgy szottyant kedve, egy varázstolószék segítségével könnyedén eltüntette testének lófelét. Hatodikos koromban például azt hittem róla, hogy egy mezei mitológiatanár az akkori sulimban. De legtöbbször – persze, csak ha a mennyezet elég magas – teljes kentaur-alakjában pompázott.
    Tyson elképedt, amikor meglátta:
    – Nocsak, egy póni!
    – Már megbocsáss! – nézett ránk Kheirón kissé sértetten."

Rick Riordan: A Villámtolvaj

Mivel a mostani könyv, amit olvasok, kicsit lassan fejeződik be, így gondoltam, hogy most már ideje lenne valamit írni, de mit? Nem olvastam új könyvet. Úgyhogy a legegyértelműbb választás mellett döntöttem.

A Percy Jackson sorozat a világot jelenti nekem. Ha választanom kellene, hogy megmentem-e a családomat vagy a PJ könyveket, akkor egyértelműen a könyvek mellett döntök.

Magát az olvasását nem akkor kezdtem el, amikor először megjelent magyar fordításban a könyv. A filmet láttam előbb. A második film kijövetele után kértem kölcsön egy ismerősömtől az elsőt, hogy megnézzem magamnak, mert mondta, hogy a könyvben mennyi minden máshogy történt. Úgyhogy elolvastam a könyvet, és visszafordíthatatlanul, halálosan beleszerettem a sorozatba. 2 nap kellett talán a kiolvasásához? És az akkor nálam igencsak nagynak számított. Persze azonnal megvettem a teljes sorozatot.

Rick Riordan könyvei egyszerűen fantasztikusak. Nem gondoltam volna, hogy valaha is görög mitológiáról szóló könyvet olvasok, de ahogyan a történetet megírta nem úgy érzed, mintha egy unalmas töriórán csücsülnél. Az egész könyvet végigneveted, mert a szereplők olyan szarkazmust mutatnak, ami egyszerűen zseniális. A történet izgalmas és mozgalmas. És sajnálod, amikor véget ér a könyv.

A történetet Percy meséli, és ő egy király személy. Aki őt nem bírja, az az én szememben halálra ítéltetett embernek számít. Percyt egyszerűen szeretni kell.

Minden fejezetnek külön címe van, és nagyon jól ki vannak találva azok is. A karakterek csodálatosak, a mitológia ott van mindenütt és kifejezetten utána akarsz olvasni a mítoszoknak, hogy mindenben jobban képben legyél.

Nem tudok olyan részletes elemzést írni a könyvről, mint azokról, amiket most olvastam. A PJ könyveket nem lehet csak úgy elemezni események alapján. Olvasni kell őket! Olvasni!

Egyszerűen annyira jók!

Meg az első könyvet, A Villámtolvajt, úgy két és fél éve olvashattam, szóval nem rohamoz folyamatosan a benne történtek emléke. Emlékszem, hogy mi történt, de nem tudom olyan élénken felidézni.

Mesélni sem nagyon tudok róla, meg nem is igazán tudom, hogy hol kezdjem, de azért megpróbálok valamit összehozni, hogy legyen valami értelme az értékelésnek.

Szóval, a főszereplőnk ugye Percy, és ő egy hiperaktív-diszlexiás 12 éves amerikai félisten. Persze ő nem tudja, hogy ő egy félisten. Az egész félistenes dolog, és hogy ki Percy apja (Poszeidón <3), egy olyan 60-70 oldal után tudjuk csak meg. Az, hogy félisten az előbb kiderül, de hogy ki az apja, ahhoz kicsit több idő kell.

Már az elején érződik a közte és Annabeth között kibontakozó kapcsolat, és egyszerűen az ő jeleneteik a legjobbak. Főleg miután már létrejön a Percabeth, de az egy későbbi történet. A legjobbakat egymás oltásain nevettem szerintem. És a beceneveik... Hínáragyú=Percy, Észlány=Annabeth. (Pfú de fura most így az angol könyvek után magyarul a nevük...)

Ott van még Grover, Percy legjobb barátja. Egy szatír. A szatírok keresik meg a szülők által fel nem vállalt gyerekeket. (Igen, az istenek nem ma született bárányok. Lásd: Percy Jackson's Greek Gods.) Vele már a történet legelején megismerkedünk. Aztán ott van Kheirón, a kentaur, aki kiképzi a táborozókat. Mr. D (Dionüszosz), akit Zeusz helyezett a tábor élére büntetésképpen, és képtelen "megjegyezni" Percy nevét. És ott van Clarisse, aki egy Árész gyerek és Percyvel utálják egymást a kezdetektől fogva, de ahogyan az a kettő képes egymást oltani, az fenomenális. Az a jelenet, amikor Percy felrobbantja a wc-ket, mikor Clarisse bele akarja nyomni a fejét? Hát, az eszméletlen. És végül is Clarisse nem találta olyan viccesnek...

Grover, Percy és Annabeth egy idő után felkerekedik, hogy visszaszerezzék Zeusz ellopott villámát, aminek ellopásával Percy gyanúsítják. Pedig szerencsétlen azt se tudta, hogy Zeusz egyáltalán létezik, nem hogy még a villámát is ellopta.

Szóval a trió felkerekedik és kalandos utakon keresztül visszaszerzik a villámot, és happy end, és vége a könyvnek.

Ez így most elég szegényes értékelés lett, tekintve, hogy mennyire imádom ezeket a könyveket, de hogyha valaki kifejezetten egy jelenetről alkotott véleményemre kíváncsi, azt egyszerűbb elmondani, mint most megpróbálni összeszedni mindent, ami tetszett a könyvben. Ha azt próbálnám meg, és csak ennél az egy könyvnél, akkor is még órákig itt ülnék, és legalább a háromnegyed könyvet visszaidézném ide.

Egyszerűen fogalmazva: FANTASZTIKUS!

Számomra ez a világ legeslegjobb könyvsorozata. Nincs külön kedvenc könyvem a sorozatban, mert mindegyiket egyformán szeretem. Úgyhogy én csak annyit mondok, hogy olvassátok el, és ha valamiről érdekel a véleményem, akkor azt kérdezzétek meg.

Sokszor fogjátok ezt még tőlem hallani: IMÁDOM EZEKET A KÖNYVEKET!

UI.: A könyv milliárdszor jobb a filmnél, és két külön világ a kettő. Talán csak a nevek egyeznek. Úgyhogy ne a filmet nézzétek meg, hanem olvassátok el a könyvet!

"– Mind a kettő vescere bracis meis! – kiáltottam.
Hogy miért pont latinul közöltem, hogy mindkét főgóré olimposzi puszit nyomhat a fenekemre, arról fogalmam sincs."

"-Az állatok jól ellesznek? – kérdeztem Grovert. – Úgy értem, a sivatag meg minden…
-Ne aggódj – büszkélkedett. – Szatíráldást mondtam rájuk.
-Mit is jelent az pontosan?
-Azt, hogy biztonságban elérik a vadont. Találnak vizet, élelmet, árnyékot… mindent, amire szükségük lehet, míg biztonságba nem érnek valahol.
-Minket miért nem tudsz így megáldani, he? – tudakoltam.
-Mert csak állatoknál működik.
-Szóval csak Percynél lenne hatásos – nyelvelt Annabeth."