J. R. R. Tolkien: A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura #1)

A világ valaha írt egyik legjobb könyvéről nem akartam véleményt alkotni, de egyszerűen muszáj! Hiszen mindenki tudja, hogy Tolkien egy zseni! És a könyvei? A gyűrűk uráról beszélünk! Hát mi lehet, ha nem jó?

Jó, én még csak az elsőt olvastam. Szégyen és gyalázat. Tudom, hogy már előbb kellett volna kezdenem a sorozatot, de ugye nemrég kezdődött ez az egész könyvmániám, úgyhogy igyekszem bepótolni ezt a klasszikust.

Ez egy hosszú bejegyzés lesz, remélem erre mindenki felkészült.

Az én gyerekkoromnak (azaz még most is) A gyűrűk ura volt az alapja, hiszen a filmek akkor jöttek ki, amikor születtem. ÉS a filmeket mindig is imádtam. Jó, igaz, amikor még kicsi voltam, rémálmaim voltak Gollamtól, de ez a velejárója, ha ovisként is bele vagy szerelmesedve ebbe a sorozatba.

Most nemrég újranéztem az egészet, és hogy meglepődtem, amikor kívülről fújtam a szövegkönyvet! Pedig már vagy másfél éve egy részt sem láttam belőle. És most leemeltem a polcról az első részét, és azt mondtam, hogy véget kell vetni eme gyászos ténynek, hogy még nem olvastam a könyvet.

És akkor a könyv...

J. R. R. Tolkien egy rohadt zseni! Úgy képes tekerni, csavarni, leírni a történetet, hogy azt nem lehet utánozni. Olyan részletességgel írja a le a történéseket, hogy minden részletét elmondja. Igaz, ez a részletesség helyenként kissé unalmassá teszi a könyvet, mert tudjuk, hogy Frodóék fel baktattak a hegyre, megálltak napozni, körbenéztek, aztán lejöttek. De mégis, valahogy ez teszi a könyvet igazán jóvá. Hiszen irdatlan mennyiségű idő megy el a könyvben. Az egyik pillanatban még egy bizonyos évben vagyunk, aztán HOPP! Eltelt 20 év. És ezzel a kis vontatottsággal lehet érzékelni, hogy itt valóban lassan bontakoznak ki a történések.

Az eleje a könyvnek lassan indul.  Sok idő eltelik, sok minden van részletezve. A prológusban olyan családi kapcsolatokat mond el az író, hogy én nem tudom elképzelni, hogy ő hogyan tudta követni az egészet.

A könyv leghosszabb része az az, amikor Frodó és barátai elindulnak a megyéből és megérkeznek Bríbe. Az kegyetlenül hosszú út volt. Olvasom, és egyszerűen nem értem, hogy miért csak itt vagyunk, hiszen a filmben a felénél már azért elindultak Völgyzugolyból. De ugye könyvet filmhez nem hasonlítunk, csak fordítva. De én a filmen nőttem fel, és világ életemben annak az eseményei alapján gondolkodtam erről a sorozatról is. De ez a könyv.

Én ugye hiányoltam azt, amikor Arwen jött, hogy elvigye Frodót, meg az Aragorn-Arwen pillanatokat, amik a filmben voltak. Sőt, Arwen alig volt benne. Ez így csalódásként ért, de ez nekem ilyen egyéni szocproblem.

Aztán a 370. oldalon (a könyv összesen 540) Frodó végre felszólal, hogy: Én elviszem a gyűrűt Mordorba! Oh, a varázsmondat. Az ember azt hinné, hogy itt akkor már el is indulnak, de nem úgy van az! Nem. Még két hónap eltelik, mire elindulnak.

Utána jönnek a jól ismert események. Mória, Gandalf "halála", creepy Galadriel és a többi.

Mondjuk, ami nekem még fura volt, hogy a könyv azzal zár, hogy Frodó és Samu elhajóznak. De ugye a filmben itt még volt egy olyan, hogy Boromir meghal. Úgyhogy, gondolom ez a második kötet elején történik meg. Meg ott van Aragorn. Hát igen. A könyv meg a film nem igazán egyezik. Mert ugye a könyvben Aragorn igenis király akar lenni, a filmben meg így elbújik a háttérben. És ott van a kettétört penge! Azt már az első részben újrakovácsolták?! Mii? Hát, oké. Így nem volt olyan utolsó pillanati drámai hatása, de oké. Csak így meg volt említve, hogy: amúgy a kardot összekovácsolták. Hát jó.

Amúgy más ilyen nagyon különböző dolgot nem találtam.

Oh, és v varázslatos Frodó&Samu pillanatok. Nem akarok gonosz lenni, de azért, na. Mármint, volt egy jelenet, ahol Samu bejött, megfogta Frodó kezét, megsimogatta, elpirult, és elfordult. Ez így le volt írva. Tudom, hogy nagyon gonosz vagyok, de... Az agyam tini lévén egyből olyan dolgokra gondol, amikre nem kellene.

És ott vannak még a versek is a könyvben. Olvasás közben csak így eszembe jutott, hogy a szavaló versenyeken mindig valami neves magyar költőtől mondanak verseket, de milyen menő lenne már, ha valaki A gyűrűk urából mondana el egy verset, nem?

Szóval, ez a könyv csakis 5/5 csillagot érdemel. Aki azt mondja, hogy rossz, az... az nem tudom, hogy mit gondol. Aki pedig nem olvasta a könyveket és/vagy a filmeket sem látta, az pedig komolyan gondolkodjon el arról, hogy miért is él.

Tolkien egy isten volt, a könyvei pedig világklasszisok. Mindenben az első helyet érdemli a lotr sorozat. Ez nem az a sorozat, hogy a legkedvencebbnek kell lennie, de ezt olvasni kell és szeretni. Mert ez a könyv valami olyan dolog, amit nem is lehet igazából szavakba önteni.

"Három Gyűrű ragyogjon a tünde királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején."

Tortasütős Book Tag

Szóval, bolyongtam az internet mélységes bugyraiban, amikor megláttam, hogy létezik a book tag.

Jó, tudtam, hogy létezik, csak azzal nem voltam tisztában, hogy ezt így blogokon is előadják. Azt hittem, hogy ilyen csak YouTube-on van. De nem, úgyhogy gondoltam csinálok egyet.

1. Liszt – Egy könyv, ami nehézkesen indult, de a végére izgalmassá vált.

Ide két könyv közül hezitáltam. Ott van A suttogó, aminek volt egy olyan pillanata, hogy nem bírtam tovább olvasni, de végül is ezt a könyvet nem úgy kezdtem, hogy az eleje unalmas volt, mert az eleje éppen hogy brutális volt. Utána jött az a rész, amikor elbizonytalanodtam, de aztán megint felpörögtek az események, és a végére egy fantasztikus könyv lett. Úgyhogy nem ez lett a választottam.

Az én tortám lisztje, az Rick Riordan The Red Pyramid című könyve. A The Kane Chronicles sorozatot azért vettem meg, mert Rick Riordan írta, és sokáig nem akartam elolvasni. De ugye megvettem végül és elkezdtem a könyvet. Na, igen. Az első rész nehezen indult. Nagyon lassan haladtam, és 150 oldal körül abba is hagytam, és csak pihent az éjjeliszekrényemen. De aztán megint nekiálltam, és a végére alig lehetett kitépni a kezemből a könyvet. Szóval, lassan indult, de megérte kitartani.

2. Margarin – Egy könyv, aminek jó a tartalma.

James Dashner: Az Útvesztő. Ide azért ezt választottam, mert szerettem ezt a könyvet. Már írtam róla, és említettem, hogy vonakodtam a megvételétől, de aztán rákattantam. Magáról a könyvről most nem írnék többet, mert kifejtettem a véleményemet már róla.

3. Tojás – Egy könyv, amiről azt hitted, hogy nem fog tetszeni, de aztán mégis belopta magát a szívedbe.

Erre azt fogom mondani, hogy Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat. Ezzel a könyvvel voltam úgy, hogy nem gondoltam, hogy beleszeretek. Ugye imádtam a filmeket, ahogyan azt sokan mások teszik. Tudtam, hogy van belőle könyv. Azt is tudtam, hogy 10 éveseknek íródott és, hogy az egész sztori, meg Fogatlan is teljesen más benne. Persze, amikor megkaptam elolvastam. (Mert, ha a kezembe nyomsz egy könyvet, hogy "tessék, olvasd!", akkor én elolvasom.) Elkezdtem a könyvet, és aztán egy örök barátság köttetett kettőnk között. A legjobb az volt benne, hogy könnyű, izgalmas, vicces kis olvasmány volt, és a sorozat további részei is ilyenek. 

4. Cukor – Egy édes könyv.

Na, ezzel nehéz dolgom volt. De aztán átkutatva az elolvasott könyveim listáját ráakadtam arra, ami jó ide. A választásom végül erre a könyvre esett: Flora and Ulysses: The Illuminated Adventures Kate DiCamillotól. Ezt a könyvet a nővérem volt amerikai angoltanárától kaptam, amikor meglátogattak minket. A borítója is már cuki volt, de a tartalmára is rá lehet mondani. Ez egy nagyon aranyos könyv. 200 oldal talán, tele illusztrációkkal. Ha tudsz angolul, és szereted az ilyen rövid kis meséket, akkor csak ajánlani tudom. (Nem tudom, hogy megjelent e magyarul...)

5. Máz – Egy könyv, amiben szerinted minden benne van, ami egy jó könyvhöz kell.

Egyértelmű. George R. R. Martin: Trónok harca. Szerintem ehhez magyarázni se nagyon kell. Mindenki tudja, hogy ez egy hasonlóan jó könyv, mint A gyűrűk ura. Kegyetlen, játszik az érzelmeiddel, amikor megbízol benne, cserbenhagy, de te mégis olvasod, mert muszáj. Mert tudni akarod, hogy mi lesz. Mert olyanok történnek, amiket nem lehetett megjósolni. Újabb és újabb rejtélyes dolgok történnek, és kétségbeesetten keresed rá a válaszokat. Ebben minden megvan, ami kell. Csak ne felejtsetek el papírzsepit készíteni, mert ugyebár kegyetlen egy könyv.

6. Porcukor: Egy könyvsorozat, ami fel tud dobni, ha szomorú vagy.

Szerintem ezt már kitaláltátok. Rick Riordantól a Percy Jackson és az Olimposziak sorozat. Az első és második kötetről már írtam véleményt, ami nem is igazán volt vélemény, mert az egész bejegyzés abból állt, hogy milyen jó könyvek is ezek. Meghallom azt, hogy Percy Jackson és boldog a napom. :D

7. Cseresznye díszítésként – A kedvenc könyved az évben.

Hát ebben az évben még nem olvastam túl sok könyvet. Eddig csak 7 darabot, de azért megtaláltam a legjobbat közöttük. Nicholas Evans: A suttogó. Ez  a könyv messze a legjobb volt az évben. Olyan mély sebeket hagyott a lelkemben, hogy talán sosem forrnak be. És ez volt olyan fantasztikus benne. És akkor még beszélhetnék magáról a cselekményről, a stílusról és mindenről, de nem kell. Ez volt az év aranydíjasa (eddig).

Hát, ez lenne az én könyvtortám. Ha tetszett, akkor örülök. Ha nem, akkor nem tudom... Ha szeretnéd, csináld meg te is!

Rick Riordan: A Szörnyek Tengere

Nos, az elmúlt napokban nem olvastam ki új könyvet, mert az, amelyikre vártam, nem érkezett még meg, és ezért elkezdtem A Gyűrűk Urát, és nehezen esek túl a hosszadalmas tájleírásokon, ezért most egy újabb Rick Riordan könyv, A Szörnyek Tengere bemutatása következik.

Nem akartam folytatni a Percy Jackson elemzéseket, mert terveztem, hogy az új kötet megjelenése előtt felfrissítem az emlékezetemet, de túl sok könyvet rendelek, és túl gyakran. Úgyhogy most fel kell idéznem azt az őskori pillanatot, amikor olvastam. (Jó, azért elég mély nyomot hagyott bennem, tehát emlékszem a dolgokra, csak nem olyan pontosan.)

A Szörnyek Tengere egy nagyon rövid könyv. Kb. 250 oldal. Az semmi! Na, mindegy. (Ebben a bejegyzésben szóra sem méltatnám a filmet.)

Rick Riordan újdonsült erővel dobja ránk a görög mitológia világát. Percy még mindig a legjobb karakter, a könyv még mindig humoros, és még mindig imádom. (Nem volt jó ötlet a kedvenc könyveimről írni. Nem tudok rosszat mondani rájuk.)

A történet elején Percy álmában látja, ahogyan a barátját, Grovert, elrabolják. De azt hiszi, hogy csak egy álom. Nyugodtan elmegy iskolába, ahol szörnyek támadják meg őt, és iskolás barátját, Tysont, akiről kiderül, hogy egy küklopsz, amikor megérkezik Annabeth. (Ó, azok a Percabeth momentumok! <3) Aztán elfurikáznak a táborba, amit bronzbikák támadtak meg, de szerencsére Tyson egy buldózer módjára kinyírja őket.

A táborban nem olyan fényes az élet. A tábor őrfáját, ami Thalia (Zeusz lánya), megmérgezték, és Kheirónt ezért eltávolították táborvezetői posztjából, és Tantaloszt rakták a helyébe. És Tantalosz nem csípi Percyt. Azután van egy kocsiverseny, meg Clarisset elküldik az Aranygyapjúért. De Percy tudja, hogy Polüphémosz elrabolta Grovert, így ő elmegy az ő felmentésére. Anabeth-szel és Tysonnal karöltve.

Ó, amikor Percyből tengerimalac lesz. Az a pillanat megért mindent.

De végül eljutnak a szigetre, visszaszerzik az Aranygyapjút meg Grovert, és happy end. (Haha! Még nem!)

Annabeth majdnem meghal, de túléli az Aranygyapjú segítségével. Aztán Luke jelenik meg, de semmi rossz nem történik, mert jön Kheirón és a Parti Pónik! (Közben Percy elküldi Clarisset a táborba az Aranygyapjúval, hogy megmentsék Thalia fáját.)

És most térhet mindenki vissza a táborba. Majd jöhet a csattanó. (Dobpergés...) Thaliát meggyógyította a gyapjú, de meg is szabadította az átoktól, ami fává változtatta, így feléledt! Vége.

Nem fogom elkezdeni a fényezést. Már megtettem. Az örökkévalóságon keresztül menne.

Csak ennyit mondok: ha még nem olvastad, most rögön menj a boltba, vedd meg, és olvasd el!

"El ne felejtsem megemlíteni, hogy Kheirón kentaur. Csípőtől felfelé ugyanúgy nézett ki, mint egy átlagos középkorú fickó, barna, göndör hajjal és borzas szakállal. De csípőtől lefelé egy gyönyörű, fehér csődörben folytatódott. Ha épp úgy szottyant kedve, egy varázstolószék segítségével könnyedén eltüntette testének lófelét. Hatodikos koromban például azt hittem róla, hogy egy mezei mitológiatanár az akkori sulimban. De legtöbbször – persze, csak ha a mennyezet elég magas – teljes kentaur-alakjában pompázott.
    Tyson elképedt, amikor meglátta:
    – Nocsak, egy póni!
    – Már megbocsáss! – nézett ránk Kheirón kissé sértetten."

Cressida Cowell: Így beszélj sárkányul (Így neveld a sárkányodat #3)

Direkt két könyvet vettem, mert gondoltam, akkor tovább tart, és nem egyből fogok újakat rendelni. De nem így lett, mert igen, kiolvastam mind a két ÍNAS könyvet 3 nap alatt. Apám azt mondta nem kapok több könyvet... (...de végül úgyis fogok. :p)

Szóval kipörgettem a How to speak Dragonese (Így beszélj sárkányul) című részét az ÍNAS sorozatnak. És Cressida Cowell még mindig egy jó írónő. Komolyan, egy tíz éveseknek írt könyvet 15 évesen csak úgy falom.

És most, ebben a könyvben ténylegesen találtam valamit, amire egyértelműen (mint cselekményszál) rá tudtam mondani, hogy ez benne volt a filmben is. Csak azzal a különbséggel, hogy a könyvben ez csak távoli tervként meg van említve, míg a film cselekményének nagy része erre épült. Ez, a sárkánysereg szó volt. Ugye, hogy benne volt a 2. filmben? Csak kicsit több figyelmet szenteltek neki.

Na szóval, ebben a könyvben a nyitójelenet egy ismételten elég életveszélyes viking kiképzési próba. Vagyis a "kalóz kiképző program" része. Ez annyit takar, hogy a fiúknak párokat alkotva, egy általuk épített hajóval, ki kell rabolniuk (azaz le kell nyúlniuk egy sisakot) egy halászhajót. Igen ám, de Hablaty és Fishlegs... Halvér (ez az! Google tudta!) kicsit eltévednek a nagy ködben és véletlenül egy római hajót rohamoznak meg, ami nem éppen egy kedves helyzetet idéz elő.

A római konzul minisárkányokat evett. Ez felháborító! Ebben a könyvben mindenkinek sárkányvegának kellene lennie! Nem eszünk sárkányokat!

De ezt félretéve; a konzul mellett még van egy "Vékony prefektus", amit én vagy száz oldalon át Thin Perfect-nek olvastam, Thin Prefect helyett. Aztán megvilágosodtam.

Hablaty és Halvér sikeresen visszajutnak a hajóra, de a rómaiak elkapták Fogatlant. Itt jött az, hogy megdupláztam az olvasási sebességemet. (Senki nem lophatja el Fogatlant! SENKI!)

Jó, hát persze, hogy senki sem örül annak, hogy a fiúk megmenekültek, mert hogy lehettek olyan buták, hogy összetévesztettek egy római hajót egy halászhajóval? De aztán a rómaiak (egy másik törzs tagjainak öltözve), elrabolják Halvért és Hablatyot, mert nem tudták eldönteni, vajon melyik az örökös.

És akkor elmegyünk a rómaiakhoz, kiderül hogy Thin Prefect igazából Alvin (tan-tan-taaan), bezárják a fiúkat a másik törzsből elrabolt örökös mellé, és szerencsére Fogatlant is visszaengedik Hablatyhoz. Ezután különféle szökési kísérleteket próbálnak.

Végül sikerül kijutniuk, egy hőlégballonnal, és kibékül a két törzs (mert azt hitték, hogy a másik törzs rabolta el az örökösét). De persze ott az a csavar: 1. Az a mérgező szúrás, amiről a következő könyv fog szólni, 2. Alvin lehet, hogy nem halt bele (megint) egy halálos dologba (ezen esetben vérszomjas Cápagyíkok közé zuhant több tíz méter magasból). De Alvint nem lehet megölni. (Ó, igen tényleg, ez meg az ÍNAS sorozatból ismerős.)

Szóval összességében ez a könyv is olyan volt, mint a másik kettő. Vagyis gyarapodni fog az Így neveld a sárkányodat könyvek száma a polcomon. :D

"However small we are, we should always fight for what we believe to be right. And I don’t mean fight with the power of our fists or the power of our swords…I mean the power of our brains and our thoughts and our dreams."

Cressida Cowell: Így legyél kalóz (Így neveld a sárkányodat #2)

Hogyan legyél kalóz... Az ember azt gondolná, hogy egy 10 éveseknek íródott könyvet nem lehet élvezni. De Cressida Cowell tud valamit: tudja, hogyan kell jó könyvet írni.

A Hogyan legyél kalóz (cím nyersfordításban) az Így neveld a sárkányodat sorozat 2. része. (Vagy a címet így fordítanák? Így legyél kalóz... Passz...) Először azt gondoltam, hogy nem lehet egy könyvet 12 részre húzni. Az túl sok. De az ÍNAS egy olyan sorozat, amelynek a könyvei teljesen különálló történetként is megállják a helyüket. Tehát ha valaki csak a 9. részt olvassa el, és a többit nem, akkor sem lesz semmi különös, mert  kell feltétlenül ismerni mindent, ami előtte történt.

Kicsit azért aggódtam, hogy unalmas lesz, de nem lett az. Volt olyan jó, mint az első. De persze ahhoz, hogy élvezni tudjuk ezeket a könyveket, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy ne akarjuk összehasonlítani a filmmel. Ezt már az első rész elemzésénél is kifejtettem: a film és a könyv két teljesen különböző világ. Fogatlan nem a cuki, macskaszerű éjfúria, hanem egy makacs, lusta, icipici zöld sárkány.

Na szóval, ebben a könyvben egy hónappal járunk az első után. A fiúk kalóz kiképzésen vannak, de a vívás gyakorlat kicsit eldurvul, aztán persze a hajó is hajótörést szenved, úgyhogy végül a vízben kötünk ki és Hablaty egy a vízben úszó koporsóban megkapaszkodva sikeresen partra vergődik. A koporsóra rá van írva, hogy NE NYISD KI!, de persze az ilyen figyelmeztetéseket nem vesszük figyelembe. A koporsóban várhatóan Hablaty egyik rokona fekszik, aki még réges-régen nagy kalóz volt, és elrejtette a kincset, amit kalózkodással lopott össze. De a koporsóban Alvin fekszik, aki egy szentnek adja ki magát, de természetesen mint majd kiderül, nem az.

Gyorsan ledarálom a köztes eseményeket: Elmennek megkeresni a kincset. Megtalálják, majdnem meghalnak. Alvinról kiderül, hogy egy Outcast (nem fordítgatnék neveket, ha nem baj), és el akarja vinni a kincset, a Hooligan törzs tagjait pedig eladná rabszolgának. De aztán a törzstagok kiszabadulnak, a hajó lángra kap, és elsüllyed, és Hablaty még a fedélzeten van. Hablaty, Fogatlan és Fishlegs (mert az istenért nem jut eszembe a magyar neve) a tenger mélyére merül. Alvin még él, és beúsznak egy barlangba, ahol találnak egy ajtó, ami mögött a VALÓDI kincs van. (Hatalmas aranyhegyekre kell gondolni.) Itt Alvin persze ki akarja nyírni Hablatyot, és a kettő személy harclni kezd. Kiderül, hogy Hablaty balkezes, ezért nem tudott rendesen vívni eddig. Most pedig előjönnek rejtett vívóképességei. (Viccesebb a könyvben az egész szituáció, ígérem.) A kincsek alatt van egy nagy sárkány, aki meg akarja ölni őket, de Hablaty okos trükkökkel kiszabadítja magukat. (Közben elméletileg a sárkány megette Alvint.) Hablatyék otthagyják a kincset a barlangba, és nem beszélnek róla senkinek, mert a kincs megbolondítaná az embereket.

Visszatérnek a felszínre, ahol mindenki azt hitte, hogy meghalnak. De aztán meglátják, hogy túlélték és mindenki parti hangulatra vált. Pléhpofa mély bánatba temetkezik, de amikor Hablaty ott áll az ajtaja előtt minden jóra fordul és a könyv egy nagy öleléssel zárul. (Ezen a részen komolyan megkönnyeztem.)

Ezutn még van egy epilógus, miszerint az a kard, amit Hablaty használt a barlangban, nem a legdíszesebb, de a legjobb kardja volt Grimberd the Ghastly-nak.

És persze a végén rejtélyes megjegyzés: Alvin nem teljesen biztos, hogy halott...

Összességében? Teljesen megvett magának a könyv. Jöjjön a következő része: Így beszélj sárkányul.

"The past is another land, and we cannot go to visit. So, if I say there were dragons, and men who rode upon their backs, who alive has been there and can tell me that I'm wrong?"