Cassandra Clare: Elveszett ​lelkek városa (A Végzet Ereklyéi #5)

Biztos vagyok benne, hogy már mindenkinek elege van A Végzet Ereklyéiből, csak muszáj valahol kiadnom a frusztrációmat, mert az Elveszett lelkek városa sem volt valami hatalmas teljesítmény. Fele ennyi oldal alatt le lehetett volna zavarni az eseményeket, ha Clary nem viselkedik hülyén, és nem húzzák el a könyvet felesleges, lényegtelen, unalmas részeseményekkel, amiknek igazából semmi értelme nem volt. De legalább az utolsó száz oldalt meg lehetett volna spórolni, de nem, Clary ezt nem engedte.

Szó se róla, ez a könyv jobb volt a Bukott angyalok városánál. Nem sokkal, de jobb volt. De azért kiemelném azokat a dolgokat, amiket most így hirtelen össze tudok szedni, és nem értem őket, vagy totális hülyeségnek tartom őket.

Elveszett lelkek városa: Miért?

Az összes über-romantikus jelenet... Bocsánat, de a történet tényleg jobban érdekelt volna. Mire a könyv végére értem, igazából a legtöbb esemény, ami a könyv elején történt, lényegtelen volt. És Clary, aki tisztában volt vele, hogy Jace nem az a Jace, akit ő szeret, hanem ez a Sebastian által megszállt Jace, és még így is hülyén viselkedik. 450 oldal környékén Jace végre nem áll Sebastian hatása alatt, és ha feladta volna magát a Klávénál, ugyanott tartottunk volna, ahol száz oldallal később, de természetesen minden túl egyszerű lett volna. Ezért Clary inkább visszarakja Jace-t Sebastin befolyása alá, aztán rájön, hogy hülye volt, és leszúrja Jace-t.

Először kezdtem aggódni, hogy a pszichopata Sebastianből a végén jót csinál az írónő, de szerencsére nem így lett. Helyette majdnem megerőszakolta a húgát, mert miért is ne? Nézek Trónok harcát, olvasok Trónok harcát, de ez a könyv nem a Trónok harca. Akkor miért? 

Különös, úgy érzem már nem tudok miről beszélni a könyvek kapcsán. Most már tényleg csak azt szeretném, ha elolvasnám az utolsó kötetet. Hogy túllegyek a történeten, záródjon le, és soha többé nem veszek Cassandra Clare könyvet a kezembe, de ha mégis, akkor pénzt nem adok érte. Az első három könyv még jó volt, és ezt úgy őszintén kijelentem, mert a második háromból kettő eddig szenvedést okozott csak.

Ja, az Elveszett lelkek városának legnagyobb hibája? Tönkre tette Malec-et, úgyhogy örülhet a könyv annak az értékelésnek, amit kapott, mert csakis azért lett annyi a csillagszáma, amennyi, mert jobb volt egy fokkal az előzőnél, és nem akartam rosszabbat adni. Túl jó a szívem, és ez a szerencséje az Elveszett lelkek városának.

Értékelés

Végigszenvedtem. Voltak jobb részek, voltak rosszabbak, de megcsináltam. Majdnem két hetembe telt, mert napi 40 oldalnál többet csak ritka alkalmakkor sikerült kicsikarnom magamból, de vége, jön az utolsó, és utána csak porfogónak lesznek jók A Végzet Ereklyéi.

Értékelés: ★★★

– Abban reménykedtem, hogy kiplakátolnak, mint az elveszett macskákat szokás – mondta a fiú. – „Eltűnt egy észbontóan vonzó tizenéves fiú. A Jace vagy a Szexi névre hallgat.”
– Ugye, rosszul hallottam?
– Nem tetszik a Szexi? Mit szólnál ahhoz, hogy Cukipofa? Vagy Királyi Szépség? Mondjuk, ez az utolsó talán túlzás. Bár elvileg a családom brit…

Cassandra Clare: Bukott ​angyalok városa (A Végzet Ereklyéi #4)

A Csontváros tűrhető volt, szintúgy a Hamuváros. Az Üvegváros teljesen jó, élvezheti könyv volt, ami magával ragadta az embert. Aztán Cassandra kiböki a szemem a Bukott Angyalok Városával.

Hogy a történet eredetileg trilógiának indult, kétségkívül látszik, de ezzel önmagában még nem is lenne nagy baj. Meg lehet csinálni, hogy új vonalon elindítja valaki a sztorit ott, ahol abbahagyta, és egy izgalmas, új részbe kezd bele. A Bukott Angyalok Városa nem egy ilyen könyv. Ez egy kínszenvedés, ami meg sem próbálja palástolni, hogy erőltetett folytatást erőszakol ránk.

Tudtam, hogy rosszabb lesz, erre felkészültem. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire rossz legyen.

Mivel a cselekmény ettől lassabban nem is épülhetett volna fel, folyamatosan előrelapoztam, hogy lássam, végre mikor fog valami történni. Nos, ez a történés nem következett be egészen úgy a 250-300. oldal környékéig. Azért mondom 250-et, mert nagyjából akkor érkezett meg a könyvben Alec és Magnus, és a jelenlétük önmagában esemény számomra.

100 oldal után azt hittem már lassan beindul a sztori, mert nagyjából annyi, amíg egy új történet szálat felvezetnek, és utána jöhet a kifejezés, a rejtély felfedezés, az érdekes kalandok. Ja, erre várhattam. 250-nél azt hittem, már tényleg eljött a pillanat, hiszen megjelent Malec, és úgy tűnt, történni is fog valami izgalmas. Újabb csalódás. Csak az a pár Malec pillanat enyhítette a keserűséget.

Ami miatt többször a könyv elhajításának határán voltam, az Clary és Jace volt. Komolyan. Végre összejöttek az Üvegvárosban és mindenki happy volt. A Bukott Angyalok Városában a teljes könyv játékideje alatt csak szenvednek, és a szenvedésüktől ki szerettem volna ugrani az ablakon. Egyszerűen fájt olvasni, és nem abban az értelemben, amit valószínűleg az írónő szeretett volna elérni. Kedvem lett volna felgyújtani a könyvet, de nem tettem. Átverekedtem rajta valahogy magam.

Szóval, túlélve azt a sok-sok gyötrődést, szenvedést és egyéb fájdalmakat, elolvastam a könyvet. Az ok, amiért folytatom a sorozatot, hogy megvettem a következő részeket, és mert most már látni akarom, mire volt jó ez a sok szenvedés. Ajánlom, hogy az Elveszett Lelkek Városa színvonalasabb legyen ettől, különben mérges leszek.

Majdnem elfelejtettem! Azok a csodás hasonlatos! Mivel az egész könyv élvezhetetlen volt az első 250 oldalon keresztül, annyira észrevettem az összes lehetetlen hasonlatot. Egyszerűen azt sem tudom, hogyan találta ki ezeket a képtelen hasonlatot Cassandra Clare, és hogy a szerkesztői miért engedték bele őket a könyvekben. A hasonlatot nélkül fele ilyen hosszúak sem lennének a könyvek.

Az esőcseppek felfröccsentek a járda széléről, mint nyíló virágok.

Egyszerűen nem értem. A "miért" utáni rész teljesen felesleges. Az összes hasonlattal olyan költői magaslaton a igyekszik, amik teljességgel feleslegesek, erőltetettek, és szörnyűek. Miért? Miért van rájuk szükség?

Értékelésem, hogy ez a könyv egy... Igazán gyenge teljesítmény, és hiába telt el két év az Üvegváros és a Bukott Angyalok Városa között, nem látszik, hogy két évig építtette volna a történetet, mert unalmas, és hiába várom, hogy történjen valami, mert nem. Aztán a végén... Ah, mindegy. Az sem volt különösebben tetszetős számomra. Ez egy gyenge folytatás volt, és ezt meg a vak is látja.

Ez egyetlen ok, amiért Goodreadsen 3 csillagot kapott, mert nem lehet fékezni, mint Molyon. És az egyetlen ok, amiért nem ez az első könyv, ami nem kötelező, és 2 csillagot (vagy alatta) kapna, az Malec. Az a nagyjából kettő Malec pillanat összekapart egy fél csillagot.

Értékelés: ★★½

– Folyton ezekkel a nevekkel jön – szólt. – „Ismertem Mihályt”. „Ismertem Szamaelt”. „Gábriel arkangyal lőtte be a sérómat”. Mintha azzal akarna dicsekedni, hogy egy zenekarban játszik a fél Bibliával.