Biztos
vagyok benne, hogy már mindenkinek elege van A Végzet Ereklyéiből, csak
muszáj valahol kiadnom a frusztrációmat, mert az Elveszett lelkek
városa sem volt valami hatalmas teljesítmény. Fele ennyi oldal alatt le
lehetett volna zavarni az eseményeket, ha Clary nem viselkedik hülyén,
és nem húzzák el a könyvet felesleges, lényegtelen, unalmas
részeseményekkel, amiknek igazából semmi értelme nem volt. De legalább
az utolsó száz oldalt meg lehetett volna spórolni, de nem, Clary ezt nem
engedte.
Szó se róla, ez a könyv jobb volt a Bukott angyalok városánál.
Nem sokkal, de jobb volt. De azért kiemelném azokat a dolgokat, amiket
most így hirtelen össze tudok szedni, és nem értem őket, vagy totális
hülyeségnek tartom őket.
Elveszett lelkek városa: Miért?
Az
összes über-romantikus jelenet... Bocsánat, de a történet tényleg
jobban érdekelt volna. Mire a könyv végére értem, igazából a legtöbb
esemény, ami a könyv elején történt, lényegtelen volt. És Clary, aki
tisztában volt vele, hogy Jace nem az a Jace, akit ő szeret, hanem ez a
Sebastian által megszállt Jace, és még így is hülyén viselkedik. 450
oldal környékén Jace végre nem áll Sebastian hatása alatt, és ha feladta
volna magát a Klávénál, ugyanott tartottunk volna, ahol száz oldallal
később, de természetesen minden túl egyszerű lett volna. Ezért Clary
inkább visszarakja Jace-t Sebastin befolyása alá, aztán rájön, hogy
hülye volt, és leszúrja Jace-t.
Először
kezdtem aggódni, hogy a pszichopata Sebastianből a végén jót csinál az
írónő, de szerencsére nem így lett. Helyette majdnem megerőszakolta a
húgát, mert miért is ne? Nézek Trónok harcát, olvasok Trónok harcát, de
ez a könyv nem a Trónok harca. Akkor miért?
Különös,
úgy érzem már nem tudok miről beszélni a könyvek kapcsán. Most már
tényleg csak azt szeretném, ha elolvasnám az utolsó kötetet. Hogy
túllegyek a történeten, záródjon le, és soha többé nem veszek Cassandra
Clare könyvet a kezembe, de ha mégis, akkor pénzt nem adok érte. Az első
három könyv még jó volt, és ezt úgy őszintén kijelentem, mert a második
háromból kettő eddig szenvedést okozott csak.
Ja,
az Elveszett lelkek városának legnagyobb hibája? Tönkre tette Malec-et,
úgyhogy örülhet a könyv annak az értékelésnek, amit kapott, mert csakis
azért lett annyi a csillagszáma, amennyi, mert jobb volt egy fokkal az
előzőnél, és nem akartam rosszabbat adni. Túl jó a szívem, és ez a
szerencséje az Elveszett lelkek városának.
Értékelés
Végigszenvedtem.
Voltak jobb részek, voltak rosszabbak, de megcsináltam. Majdnem két
hetembe telt, mert napi 40 oldalnál többet csak ritka alkalmakkor
sikerült kicsikarnom magamból, de vége, jön az utolsó, és utána csak
porfogónak lesznek jók A Végzet Ereklyéi.
Értékelés: ★★★
– Abban reménykedtem, hogy kiplakátolnak, mint az elveszett macskákat szokás – mondta a fiú. – „Eltűnt egy észbontóan vonzó tizenéves fiú. A Jace vagy a Szexi névre hallgat.”
– Ugye, rosszul hallottam?
– Nem tetszik a Szexi? Mit szólnál ahhoz, hogy Cukipofa? Vagy Királyi Szépség? Mondjuk, ez az utolsó talán túlzás. Bár elvileg a családom brit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése