Jesse Andrews: Én, ​Earl és a csaj, aki meg fog halni

Egy kis barátságba még nem halt bele senki.

Greg Gaines, a különc kamasz mindent megtesz, hogy bármelyik iskolai társaságban elvegyüljön, vagyis láthatatlan maradjon. Egyetlen barátja van, Earl, akivel kultikus művészfilmekért rajonganak, és szabadidejükben nagy lelkesedéssel és minimális tehetséggel újraforgatják a kedvenceiket.

Egy nap az édesanyja ráveszi Greget, hogy élessze újra barátságát Rachellel.

Rachelnél leukémiát diagnosztizáltak, és Greg eleve hadilábon áll a lányokkal, de anyja utasításának kénytelen engedelmeskedni. Ráadásul, hogy felvidítsa Rachelt, Earllel kamerát ragad, és így nem csak a valaha készült legrosszabb film születik meg, hanem fordulópont jön el mindannyiuk életében.

Annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet. De tényleg. Annyira nagyon. Azt hittem, hogy ez egy nagyon jó könyv lesz. Miért is ne hittem volna ezt? Hiszen Goodreads-es átlaga jó volt. Az értékelései jók voltak. A könyv fülszövege ígéretes volt. Az egész könyv ígéretesnek ígérkezett. És el akartam olvasni.

Igen, előbb láttam a filmet, de a könyv már fenn volt az elolvasandó listámon, még mielőtt a film kijött volna. Az egy dolog, hogy előbb láttam. Már megtanultam, hogy mekkora különbség is lehet a könyv és a film között. És most olyan helyzetben vagyok, hogy nem igazán tudom, melyik volt jobb.

A film nem hagyott különösebb nyomot... Várjunk, ez nem igaz... Ez hazugság. Hagyott nyomot. Már emlékszem. Igen, biztos vagyok benne, hogy a végén megkönnyeztem. (Ez van, túl érzékeny a lelkem...) Biztosíthatlak, a könyv olvasása során a könnyezés közelébe sem kerültem. Mert ez nem egy olyan könyv.

Igen, ezt a narrátor, Greg is elmondja a könyv legelején. De ez a könyv nemhogy nem egy Csillagainkban a hiba nem volt, ez semmi más nem volt. Semmi nem történt. Mármint nem a könyvben, hanem bennem. Abszolúte semmi érzelem nem volt bennem az olvasás alatt, csak a vágy arra, hogy történjen már benne valami.

Ezt a könyvet megírhatták volna egyetlen egy mondatban is, akkor sem történt volna benne több.

Annyira csalódott vagyok, hogy az leírhatatlan. Nem úgy csalódott, mint Az Éhezők viadalánál, mert ott csak azért vártam sokat a könyvtől, mert mások azt mondták, hogy milyen jó. Itt azért vártam sokat a könyvtől, mert én hittem azt, hogy milyen jó lesz. És nem volt jó.

Igen, igen. Goodreads-en 3 csillagot kapott, mert néha voltak benne részek, amik nem voltak annyira rosszak. És mert túl jó a szívem ahhoz, hogy kettő csillagot adjak. (Molyon is 2,5 csillagot kapott, mert vajszívem van. Nagyon erősen gondolkoztam a kettőn.)

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyon pozitív előérzetem volt. Tetszett az író stílusa. Mármint, az a stílus, ahogy írta. Hogy az olvasónak beszélt. Az egy jó dolog volt a könyvben. Bár az olvasónak mondott tatalom annyira már nem volt pozitív.

Az elején azt hittem, hogy jó lesz. Megvitattuk, hogy a középiskola szívás. Megismerkedtünk az iskolai klikkekkel, amik mindenhol jelen vannak. Jó. Gondoltam, ez valami jó kis, életszerű fikció lesz. Remek. Aztán, ahogy egyre többet megtudtunk Gregről, azt hittem, hogy egészen hasonlítunk. Voltak is alkalmak, amikor hasonlítottunk. Aztán rá kellett jönnöm, hogy mégsem hasonlítunk annyira.

Úgy száz oldal után rájöttem, hogy csak olvasom ezt a könyvet, és nem tudok mit gondolni róla. Mert nem történt semmi. Semmi benyomása nem volt rajtam. Zéró. Esetleg néha már idegesített.

Nem, nem. Nem az a bajom, hogy semmi romantika nincs benne. Nem is azért olvastam, mert valami nyálas, romantikus könyvre vágytam. Tudtam, hogy ez nem az.

Igen, igen. Rachel rákos. De ez egyáltalán nem érintett meg, mert több, mint kétszáz oldalon keresztül azt olvastam, hogy Greget ez igazából nem érdekli, és csak maszájból csinálja, meg már bunkónak érezné magát, ha abbahagyná.

Angolul olvastam, és tudok angolul. De hogy Mit beszélt Earl és Greg a fél könyvön keresztül, azt meg nem tudnám mondani. El nem tudom képzelni, ezt hogyan fordíthatták le, de szerintem lefordítva sem lehet sokat érteni. Ennek a kettőnek a beszélgetéseit inkább csak olvastam, és nem próbáltam meg értelmezni.

Olvastam, hogy ez a könyv nagyon humoros. Meglepődtem. Miért? Mert szerintem az egész könyv alatt még egy halvány mosolyt sem tudott kicsikarni belőlem az olvasmány. Fintort annál többet. Erre lehet azt mondani, hogy nincs humorérzékem, azonban biztosíthatom, hogy van, csak valószínűleg nem ilyen körökben mozog. Mert én egy viccet sem találtam. De kérem, mutasson valaki csak egy viccet is ebből a könyvből. Akkor kiderül, hogy csak én nem találtam, vagy tényleg nem vicces. Vagy én vagyok az egyetlen, aki a folyamatos hányós/fingós/ürítős és egyéb ilyesfajta témákhoz kapcsolódó vicceket nem találok humorosnak. Vagy voltak benne más vicces részek? Például, az az űrlény-hányásgyűjtő rész egyenesen undorító volt. A többiről ne is beszéljünk.

Igazából nem tudok mit mondani erről a könyvről. Nem tudok mit mondani a történetről, mert igazából gőzöm sincs, hogy mi volt a történet. Nagyon szerettem volna, ha megértem a végére, vagy valami, de nem történt semmi. Csak olvastam, és vége lett. Mindenféle nehéz búcsú nélkül becsuktam a könyvet, és a helyére raktam.

Most egy gyors vélemény a cím három karakteréről: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni

Én (Greg): Nem vicces. Egyáltalán nem vicces. Fura. Sőt, a fura nem kifejezés. Greg inkább mondható félelmetesnek, mintsem furának. Őrült. Nincsenek érzelmei. Nincsenek... Oké. Nem tudok mit mondani Gregről. Állítólag a legjobb tulajdonsága, hogy vicces, de ezt a humoros oldalát nekem nem sikerült megtalálnom. Talán másoknak nagyobb szerencséjük volt.

Earl: Nincs túl sok minden, amit Earl-ről lehetne elmondani. Egy biztos: nem értem, amit mond. Nagyjából az értelmet ki tudom bogozni a mondataiból, de le nem tudnám fordítani. Egyszerűen nem lehet.

A csaj, aki meg fog halni (Rachel): Még kevesebb dolog van, amit Rachel-ről tudnék elmondani. Leukémiás, nem különösebben szép (Greg szerint), és meghal. (Remélem ezzel a kijelentéssel nem okoztam csalódást.

Miután Rachel meghal, Greg egy kicsit sír, aztán így vége lett a könyvnek azzal, hogy nagyon semmi nem változott/történt, szóval így nem volt semmi érzelem se bennem, se Gregben a könyv végére. Mint mondtam: ez csak úgy véget ért, és könnyed búcsút vettem tőle. Valószínűleg soha nem olvasom el újra.

Ha tetszett a könyv, csak verd ki a fejedből ezt az értékelést/véleményt. Ha nem tetszett, akkor valószínűleg ugyanazon a véleményen vagyunk. (Vagy mégsem?)

"Általánosan elfogadott igazság, hogy a középiskola szar."

Rick Riordan: The Blood of Olympus (The Heroes of Olympus #5)

Though the Greek and Roman crewmembers of the Argo II have made progress in their many quests, they still seem no closer to defeating the earth mother, Gaea. Her giants have risen—all of them—and they're stronger than ever. They must be stopped before the Feast of Spes, when Gaea plans to have two demigods sacrificed in Athens. She needs their blood—the blood of Olympus—in order to wake.

The demigods are having more frequent visions of a terrible battle at Camp Half-Blood. The Roman legion from Camp Jupiter, led by Octavian, is almost within striking distance. Though it is tempting to take the Athena Parthenos to Athens to use as a secret weapon, the friends know that the huge statue belongs back on Long Island, where it "might" be able to stop a war between the two camps.

The Athena Parthenos will go west; the Argo II will go east. The gods, still suffering from multiple personality disorder, are useless. How can a handful of young demigods hope to persevere against Gaea's army of powerful giants? As dangerous as it is to head to Athens, they have no other option. They have sacrificed too much already. And if Gaea wakes, it is game over.

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy utálom Rick Riordant. Utálom őt is és a könyveit is, amiért függővé tettek, és ebből kifolyólag minden alkalommal, amikor leteszem őket, szörnyen rosszul érzem magam.

Végezni a The Blood of Olympus-szal első alkalomra is rossz volt. Utána fel-alá járkáltam a lakásban mindenféle életcél nélkül és azon tűnődtem, hogy van-e még értelme az életemnek? Aztán felfedeztem a Tumblr csodás világát, ahol jó mélyre merülhettem a PJO fanartok vegyületében, de ez sem volt elég. Aztán kiderült, hogy jön a Trials of Apollo. Fel-alá ugráltam a lakásban örömömben. Most pedig elkövettem a lehető legnagyobb hibát: újraolvastam a sorozatot. És a The Blood of Olympus-t másodszorra sem volt jó élmény befejezni. Most konkrétan több soron is sírni akartam, de hogy miért, azt nem tudom megmondani.

Nem baj, jövő héten a postásnak hoznia kell a Hotel Valhalla kézikönyvem, bár az igaz, hogy nem PJO, de talán valamennyire enyhíti majd a szívfájdalmam. Addig is, majd olvasok valami mást.

Nem fogom azzal elvinni a posztot, hogy leírom az eseményeket. Inkább leírom a gondolataimat a könyv során. Mivel telefonra így is, úgy is szükségem van (szótár miatt), ezért jegyzeteket írni a könyv olvasása során már nem volt túl bonyolult. Na, akkor jöjjenek azok a jegyzetek (persze kifejtve):

Meglepő fejlemény: Jason Grace-t nem ütik ki a csata folyamán. Végig eszméleténél marad. Igaz, közben átszúrják a gyomrát, de túléli.

A The Blood of Olympus és a teljes Percy Jackson Univerzum legnagyobb kérdése, hogy mi történt Albániában? Csak ezt az egyet mondd meg, Rick bácsi!

Életemben talán először olvasok egy könyvet, amiben egy ember ténylegesen használja a vécét. Igaz, csak említve volt, hogy a vécé undorító volt, de legalább elment használni. A félvéreknek van anyagcseréjük!

Mindent elrontanak, minden elveszik, minden tönkremegy, mire a végére érünk a sorozatnak. Annabeth sapkája nem működik, A laptopja elveszett a tőrével együtt, Diocletianus jogara is eltörik (és a végén Piper tőre is elveszti a látomás-mutogató képességét).

Percy Jackson & Jason Grace: A Bromance

"Percy gave her a sideways smile. “Yeah, we can’t have another incident like in Kansas. I might kill my bro Jason.” “Or I might kill my bro Percy,” Jason said amiably."

Leo Valdez egy teljes mértékben őrült, elmebeteg ember.

Ez a jelenet:

"Man, what is your problem?” Leo grumbled.
Percy blinked. “So...I guess we’re not cool?”
“Of course we’re not cool! You’re as bad as Jason! I’m trying to resent you for being all perfect and hero-y and whatnot. Then you go and act like a standup guy. How am I supposed to hate you if you apologize and promise to help and stuff?”
A smile tugged at the corner of Percy’s mouth. “Sorry about that."

Az első pillanat, amikor érzed, hogy Solangelo lesz ennek a vége: amikor Nico álmában látja Will-t, és nem csak megemlíti, hogy látja Will-t. Részletesen leírja... :3

Amikor az osztálytársaim azt mondják, hogy 12-13 órákat alszanak átlagosan kiborulok. Nico 36 órát aludt. 36 ÓRÁT. Másfél nap. Igen, persze, szüksége volt rá, mert kimerült az Árnyékutazástól (ez egyáltalán a magyar neve? Már elfelejtettem...) De 36 óra!

A szívemet is összetörő jelentet: Hádész és Nico beszélgetése, amikor Hádész elmondja a fiának, hogy szeretné, ha boldog lenne. :3 (Készüljetek fel, az egész könyvelemzés alatt ezt a hangulatjelet fogom használni.)

Tudom, hogy Hádész egy ijesztő alak, és ellenszenves, de a kedvenc isteneim közül ő az egyik. Hiszen ő egy szegény mélabús lélek. Egyszerűen csak szeretem. (Vagy, mert lehetséges após jelölt volt, a The House of Hades-ig?)

Kész, vége, eldőlt: Nico a kedvenc karakterem. Legyőzte Percy-t. A Nico szemszögéből írt fejezetek eldöntötték. Kiütötték a kedvenc karakterem a nyeregből. Nico egy badass, szeretni való karakter, és csatlakozom a Nico di Angelo Protection Squad-hoz.

Piper meg akarja tanítani szörfözni Annabeth-t és Hazel-t.

Frank egy ölelni való aranylélek. Egy pandává kéne változnia néha. Biztos gyorsan megvigasztalná az embereket.

Percy felrobbantja az Argo II vécéit, mert nem akarja elengedni Annabeth-t egyedül. Percabeth. :3

És ott veszik el a Bőségszaru...

Rick Riordan egy mondattal elintézi a Titán átka óta megismert Vadászok, és a Neptunusz fiában megismert Amazonok nagy részét. Oh, várjunk... Az összes Amazont? Most komolyan? Nico Hawaii ingben. Ez a kép, amit az agyamban elképzeltem, aranyat ér.

Nico-nak van egy Jules-Albert nevezetű zombi sofőrje. Ajándék Hádésztól. Az én apám miért nem ad nekem zombi sofőrőket a 19. századból? Nico újabb badass jelenete, ahol egy félvért árnyékká foszlat. Szó szerint.

Ella elmorog egy sort: The fall of the sun, the final verse... Trials of Apollo? Szegény Apollo. Zeusz őt bünteti azért, amiről nem nagyon tehet. De persze, Zeusz csakis másra fogja, ha valami baj történik.

Hármas ölelés: Frank, Hazel, Leo. Bordatörés veszély, emberek.

Jason szemüveges lesz.

Reyna meglovagolja Pegazust, és Tyson megmenti a feneküket, és Orion meg merte lőni Fekete Pétert. Nem, nem! Azt a pegazust senki sem bánthatja!

A könyv egyik legjobb poénja, amit nem tudom, hogy fognak átfordítani magyarra:

“Correct." Kekrops sounded bitter, like he regretted his decision. "My people were the original Athenians--the gemini."
"Like your zodiac sign?" Percy asked. "I'm a Leo."
"No, stupid," Leo said. "I'm a Leo. You're a Percy.”

Annabeth-nek van egy unokatesója Bostonban. Ó, helló, Magnus Chase! Viszlát októberben! ;) Aztán egy Percabeth jelenet, de persze Piper szemszögéből. :/

“The rivalry ends here," Percy said. "I love you, Wise Girl.”

És így éred fel Gaia: Annabethnek megvágják a combját, Percy-nek pedig elvérzik az orra.

“Oh, come on!’ Percy complained. ‘I get a little nosebleed and I wake up the entire earth? That’s not fair!”

Mint kiderül, Nico szereti a Félvér tábort. Ééés... Ott jön Will Solace. A pillanat, amikor mindenki egy emberként visította, hogy Solangelo. Még a csata közepén is képesek vitatkozni. :3

“Nico scowled. ‘It’s none of your business, but I don’t belong. That’s obvious. No one wants me. I’m a child of –’
‘Oh, please.’ Will sounded unusually angry. ‘Nobody at Camp Half-Blood ever pushed you away. You have friends – or at least people who would like to be your friend. You pushed yourself away. If you’d get your head out of that brooding cloud of yours for once –”

A könyv hátralévő részében folyamatosan libabőrös voltam, és a könnyeimmel küzdöttem, abból az okból kifolyólag, hogy véget fog érni a könyv.

Kit okol Zeusz? Kit? Apollót. Találkozunk is vele a Trials of Apollo-ban.

És ott ment tönkre még az Argo II is. Tényleg minden tropára megy, vagy eltűnik a könyv végére. Már csak az kéne, hogy Árapálynak is annyi legyen.

“Legion, cuneum formate!’ Reyna yelled. ‘Advance!’ Another cheer on Jason’s right as Percy and Annabeth reunited with the forces of Camp Half-Blood.
‘Greeks!’ Percy yelled. ‘Let’s, um, fight stuff!’ They yelled like banshees and charged.
Jason grinned. He loved the Greeks. They had no organization whatsoever, but they made up for it with enthusiasm.”

Nos, ez hosszabbra sikeredett, mint terveztem, na mindegy. Azért még megjegyezném, hogy Percy és Annabeth ugye tervezik, hogy Új Rómába töltség le életüket, ami valamiért összetöri a szívem. Mert... Félvérek. Esélytelen, hogy valaha is sikerül elmenekülniük az istenek és a küldetéseik elől.

És azt hitted, hogy az Athéné jelének egy nagy cliffhangerje volt? Olvasd el a The Blood of Olympus-t, és mondd azt, hogy ez nem volt egy hatalmas cliffhanger.

Nehéz elfogadni, hogy valami, amit ennyire szerettem, véget ért. Mi lesz velem a Trónok Harca végén? Oh, tényleg. Ott kb. mindenki meghal a végére. :p

“For a long time,’ Nico said, ‘I had a crush on you. I just wanted you to know.’ Percy looked at Nico. Then at Annabeth, as if to check that he’d heard correctly. Then back at Nico.
‘You –’
‘Yeah,’ Nico said. ‘You’re a great person. But I’m over that. I’m happy for you guys.’
‘You … so you mean –’
‘Right.’
Annabeth’s grey eyes started to sparkle. She gave Nico a sideways smile.
‘Wait,’ Percy said. ‘So you mean –’
‘Right,’ Nico said again. ‘But it’s cool. We’re cool. I mean, I see now … you’re cute, but you’re not my type.’
‘I’m not your type … Wait. So –’
‘See you around, Percy,’ Nico said.”

Rick Riordan: The House of Hades (The Heroes of Olympus #4)

At thea conclusion of The Mark of Athena, Annabeth and Percy tumble into a pit leading straight to the Underworld. The other five demigods have to put aside their grief and follow Percy’s instructions to find the mortal side of the Doors of Death. If they can fight their way through the Gaea’s forces, and Percy and Annabeth can survive the House of Hades, then the Seven will be able to seal the Doors both sides and prevent the giants from raising Gaea. But, Leo wonders, if the Doors are sealed, how will Percy and Annabeth be able to escape?

They have no choice. If the demigods don’t succeed, Gaea’s armies will never die. They have no time. In about a month, the Romans will march on Camp Half-Blood. The stakes are higher than ever in this adventure that dives into the depths of Tartarus.

Bocsánatot kérek, amiért a fülszöveg angolul van, de magyarul nem igazán találtam meg sehol, így azzal nem tudok előrukkolni.

Mindenek előtt figyelmeztetném a kedves olvasókat, hogy az ezután leírt könyvcselekmény/könyvelemzés cselekményleírást tartalmaz a Magyarországon még meg nem jelentetett The House of Hades-ból, így aki nem szeretne túl sok spoilert lelőni a negyedik kötetből, kérem ne olvassa tovább!

A The Mark of Athena azzal fejeződött be, hogy Percy és Annabeth a Tartaroszba zuhant. Lássuk mi történt ezután.

Art by: viria.tumblr.com

Az Argo II legénysége próbál átjutni az Appennineken, de hegyistenek támadják a hajót, így képtelenség átjutni. Végül Hekaté elárulja Hazelnek, hogy 1. tudja irányítani a Ködöt, 2. megmutatja neki, hogy juthatnak át a hegyeken, így a csapat folytathatja útját.

Először Bolognába mennek, ahol két törpét kell Leónak megleckéztetnie, de végül elküldi őket, hogy a Félvér-tábor ellen vonul római félvéreknek keserítsék kicsit meg az életüket.

A következő megálló Velence, ahol Frank, Hazel és Nico szembenéznek néhány mérgező zöld füstöt lehelő tehénnel, de végül Hazel a halál szélére kerül, Nico pedig kukorica palántává változik, így Frankre marad, hogy megmentse barátait, és le kell mészárolnia az összes tehenet Velencében. Cserébe Mars megáldja, és gyorsan nő pár centit, és megizmosodik.

Eközben Annabeth és Percy megérkeznek a Tartaroszba, ahol nem lesz könnyű túlélniük. Beleesnek a Kétségbeesés folyójába, és folyamatosan a halál szélén állnak. Tüzet isznak, empuszákkal harcolna, bujkálnak.

A The Demigod Files-ban volt egy rövid történet, amikor Thalia, Nico és Percy együtt mentek egy küldetésre, ahol Hádész kardját kellett visszaszerezniük, és harcolniuk a titán Iapetusszal. A titán beleesik a Lethébe, így az emlékei eltörlődnek. Percy Bobnak nevezi el, és Hádész gondjaira bízza őt.

Bob most visszatér és Percyék segítségére siet, bár Percy azóta nem találkozott Bobbal, hogy kimosta volna az emlékeit. Csatlakozik melléjük még Kis Bob is, A Titán átkában tévedésből megidézett kiscicák egyike.

Végül is fény derül a a titokra, hogy Percy részben tehet arról, ami Bobbal lesz, bár a titán továbbra is segít a két félvérnek, és felkeresik Damasen-t, a jó óriást, aki segít Percyt visszahozni a halál széléről.

Közben utazunk tovább az Argo II-vel az Adriai-tengeren. Hazel megtanulja irányítani a Ködöt, és szétrúg pár hátsót, vagyis most éppen csak egyet. A következő megállónk Split városa, és 292. oldal!

Art by: viria.tumblr.com

A Titán átkában már egyszer előttem egy spoilert (persze figyelmeztettem előtte mindenkit), hogy mi is van a mi drága Nico di Angelónkkal. Az angol kemény kötéses kiadás 292. oldalán történik meg a nagy vallomás, és akkor teljesen összetört kis lelkem, összeragaszthatatlan darabokra. Bár most már talán, tekintve Nico sorsát, kezd összeforrni.

Szóval, Jasonnel elmennek, hogy megkeressenek egy jogart, amivel halottakat katonákat lehet csatába hívni. De Cupidónál van a jogar, és csak egy módon adja oda: ha Nico vallomást tesz. Szegényként kényszerítik, hogy bevallja érzelmeit.

Jason, meg a többiek is azt hiszik, hogy Nicónak bejön Annabeth, és ezért nem nagyon érti Jason, miért fél annyira bevallani, melyik lányba szerelmes. Plusz, nem értette, miért ígérte meg Nico, hogy segít, ha egyszer utálja Percyt. Az én reakcióm erre az volt, hogy: Tényleg, Jason? Komolyan?

Nem tudsz te semmit, Jason Grace.

“I had a crush on Percy," Nico spat. "That's the truth. That's the big secret.”

Jason pedig úgy dönt, hogy megpróbál barátkozni Nicóval. Kihívás elfogadva.

Megtörtént a csoda, mert úgy döntöttem, hogy megtaláltam Piperben azt, amitől nem találom többé idegesítőnek, mert Festus felélesztése, és Khione legyőzése igazán badass húzás volt.

Most térjünk rá a Caleo-ra. Igen, megtörtént. Leót kilőtték Ogügia szigetére. Az a négy fejezet, csupa élvezet, én mondom. Már az elején megmondod, hogy love is in the air, de persze, a kölcsönös utálat megvolt kezdetben.

“I'm coming back for you Calypso," he said to the night wind. "I swear on the river Styx.”

Art by: viria.tumblr.com

Percyék közben sikeresen eltakarják magukat a nem barátságos szörnyek elől, lelépnek Nyx elől is, és megtalálják a Doors of Death-et (Halál kapuja volt magyarul, ugye?).

Leo csatlakozik az Argo II-höz, és a csapat bemegy a The House of Hades-ba, Frank megint szétrúg pár szörnypopót, Percyék átjutnak az ajtókon, és végül legyőzik az ajtót elálló szörnyet. A Halál kapuja bezárul, és a küldetés fele teljesítve. Megérkezik Reyna, és a csapat kettéválik: az Argo II és a hét félvér keletnek, Reyna, Nico és Hedge nyugatnak megy, az Athena szoborral.

Megjegyeznék néhány dolgot, amire a könyv olvasása során derült fény/ a könyv olvasása során történt.

1. Megkedveltem Jasont is. Kiderült, hogy nem annyira szörnyű, amikor éppen nem amiatt hisztizik, hogy nem emlékszik semmire.
2. A neveknek hatalma van, és nem kellene folyamatosan kimondani őket, de az egész csapat folyamatosan emlegeti Gaia-t. Csak mondom.
3. Miért van az, hogy Percy és Annabeth fejezetei 20-30 oldalasak csak?
4. Rendben, rendben, Leo! Legyél mérges Percyre, amiért otthagyta Calypsót, de csak gondoljunk bele, mi lett volna, ha ottmarad vele a szigeten? Leo soha nem találkozott volna vele, mert nem lett volna, aki harcoljon Kronosszal, és az istenek uralmának lőttek volna.
5. Amikor Damasen és Bob feláldozták magukat, hogy megmentsék Percyt és Annabeth-t, majdnem sírtam. A könnyek összegyűltek a szemem sarkában, csak nem engedtem kibuggyanni őket. erős maradtam.
6. Leo semmit sem tud komolyan venni, és mindenből viccet csinál. Bár ezt lehet észrevette mindenki már a The Lost Hero-ban.
7. Rájöttem, hogy a Percy Jackson és az Olimposziakban még ugyan nem tudom melyik a kedvenc kötetem, talán az utolsó, de azt végképp nem tudtam, hogy melyik a kedvencem Az Olimposz hőseiből. Most már tudom. A The House of Hades.

"Bob says hello," he told the stars."

Az egyetlen kérésem a könyv végén, amire eddig még nem kaptam választ: Mi lett Bobbal és Damasennel?

http://boaillustration.tumblr.com/post/64728312500/i-promised-id-draw-this-scene-after-i-did-the-leo

Rick Riordan: Athéné jele (Az Olimposz hősei #3)

Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.

Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét, mert menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabeth-re pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

Már vagy egy hete kiolvastam az Athéné jelét, csak nem volt kedvem írni róla, meg el voltam foglalva azzal, hogy befejezzem a saját könyvem, így csak most került sor erre a könyvre.

Azt hittem, hogy ez a leghosszabb könyv a sorozatban, de tévedtem, mert a The House of Hades (Hádész háza) még hosszabb, mint ez. Azonban ezt azok, akik a könyveket magyarul olvassák, nem tudhatják, hiszen Az Olimposz hőseinek negyedik kötete még nem jött ki Magyarországon, de én már tudom mi történik benne. :P Ez is az angolul való olvasás egyik előnye.

A The Mark of Athena négy félvér szemszögéből meséli el a Rómába vezető utat. Annabeth, Leo, Piper és Percy a négy narrátorunk. Listába szedve, gyorsan felsorolom a főbb eseményeket, de bocsánat, ha kihagyok valamit, mert már elkezdtem a House of Hades-t, és a Mark of Athena kiolvasása óta elég sok idő eltelt, így nem biztos, hogy nem felejtek ki semmit.

1. Leo felrobbantja Camp Jupiter-t, ezáltal a rómaiak a görögök vérét akarják.
   
2. Team Leo, Hot Stuff.
3. Kansas.
4. Eidolons (passz, hogy lehet magyarul ), úgyhogy nem Leo volt, aki felrobbantotta a tábort, bár ez a rómaiakat nem érdekli, mert popsibuksik.
5. Atlanta, és Frank, a hősies aranyhal.
6. Piknik Aphroditéval.
7. A tenger alatti Félvér-tábor.
8. Herkules.
9. Percy kalóz féltestvére, és a hatmillió dollárnyi arany elsüllyesztése.
10. Megérkezünk Rómába.
11. Annabeth követi Athéné jelét.
12. Leo felrobbant pár Eidolon-t.
13. Piper, Jason és Percy majdnem megfullad.
14. Az ikeróriások legyőzése.
15. Annabeth megtalálja az Athéné szobrát, és majdnem happy endet kapunk. Majdnem.
16. Percy és Annabeth lezuhannak a Tartaroszba.
17. Vége.

Volt egy rész, ahol Percy és Annabeth az Argo II istállójában beszélgettek, és nézték az alattuk elsuhanó tájat, de elaludtak, és másnap reggel mindenki őket kereste. Majd megtalálta őket Frank, de kettesben feküdtek egy pléden az istállóban. Első gondolata nem az volt, hogy véletlenül elaludtak. Ezután pedig Coach Hedge büntetésbe rakja Percyéket. És ez így leírva egyáltalán nem vicces, de ígérem, hogy a könyvben olvasva mosolyt csal az arcodra az egész szituáció.

És ott van még Piper. Én próbálom. Tényleg. Nem az van, hogy utálom, ezt már elmondtam sokszor, de ami az ő fejében lezajlik a könyv folyamán, az egyszerűen szörnyű. Ami Jasont illeti, nem sok vizet zavart, mert valami mindig fejbe verte, és annyi volt a szerepe az egész könyvben. És ez így teljesen rendben is volt. Csak Piper ne elmélkedett volna annyit. Folyamatosan azon aggódott, hogy nem is tetszik Jasonnak, és hogy Jason otthagyja Reynáért. Hogy a Félvér-táborban mindenkinek ő ad tanácsot, de azt nem tudja, hogy a saját pasiját hogyan tartsa meg. Ha valaki kiejti Reyna nevét, már rosszul van, és arra gondol, hogy talán Jason jobban szereti Reynát, mint őt.

Oké, hogy Piper Aphrodité lánya, de mintha az első kötetben azt mondogatta volna, hogy ő nem olyan, mint Aphrodité. Igen, kinézetre valóban egy tök badass csajnak tűnik. Csak ne látnám a gondolatait is leírva, mert attól a falra mászom. Rendben, aggódjon Jason és a kapcsolata miatt, de kicsit szolidabban, mert engem az ő románcuk pont hidegen hagy. Percabeth: legjobb. Frazel: csodás. Caleo: igen, jöhet. Jasiper: eltűröm, de nem bírom.

Bocsánatot kérek minden Jasiper rajongótól. sajnálom, de az ő kapcsolatuk engem pont hidegen hagy.

Két könyv maradt, és egyiket sem fordították még magyarra. Izgalmas lesz értékelni...

“Percy, let me go" she croaked. "You can't pull me up."
His face was white with effort. She could see in his eyes that he knew it was hopeless.
"Never," he said. He looked up at Nico, fifteen feet above.
"The other side, Nico! We'll see you there. Understand?"
Nico's eyes widened. "But-"
"Lead them!" Percy shouted. "Promise me!"
"I-I will."
Below them, the voice laughed in the darkness. Sacrifices. Beautiful sacrifices to wake the goddess.
Percy tightened his grip on Annabeth's wrist. His face was gaunt, scraped and bloody, his hair dusted with cobwebs, but when he locked eyes with her, she thought he had never looked more handsome.
"We're staying together," he promised. "You're not getting away from me. Never again."
Only then did she understand what would happen. A one-way trip. A very hard fall.
"As long as we're together," she said.
She heard Nico and Hazel still screaming for help. She saw sunlight far, far above- maybe the last sunlight she would ever see.
Then Percy let go of his ledge, and together, holding hands, he and Annabeth fell into the endless darkness.”