J. R. R. Tolkien: A hobbit

Ha megmozgatják a fantáziádat az oda és vissza történő utazások, amelyek kivezetnek a kényelmes nyugati világból, a Vadon szegélyén túlra, és érdekel egy egyszerű (némi bölcsességgel, némi bátorsággal és jelentős szerencsével megáldott) hős, akkor ez a könyv tetszeni fog, mivel épp egy ilyen út és utazó leírása található benne. A történet a Tündérország kora és az emberek uralma közti réges-régi időkben játszódik, mikor még állott a híres Bakacsinerdő, és a hegyek veszéllyel voltak tele. Az egyszerű kalandozó útját követve útközben megtudhatsz (ahogy ő is megtudott) – ha még nem ismernéd mindezeket a dolgokat – egyet s mást a trollokról, koboldokról, törpökről és tündékről, s bepillantást nyerhetsz egy elhanyagolt, de lényeges időszak történelmébe és eseményeibe. Mert Zsákos Bilbó úr számos jelentős személynél járt; beszélt a sárkánnyal, a hatalmas Smauggal; és akaratán kívül jelen volt az Öt Sereg Csatájánál. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel ő egy hobbit. A hobbitok fölött a történelem és a legendák mind ez idáig átsiklottak, talán mert rendszerint többre tartják a kényelmet, mint az izgalmakat. Ez a személyes visszaemlékezések alapján készült beszámoló, amely Zsákos úr egyébként csendes életének egy izgalmas évét írja le, azonban képet adhat erről a becses népről, akik (úgy mondják) manapság megfogyatkoztak. Mert nem szeretik a zajt.

Igaz, hogy mindig is egy nagy Gyűrűk Ura fan voltam a filmeket tekintve (meg már a könyveket is), de A hobbit című könyvről nem hallottam a filmek megjelenése előtt. Az egész történet számomra soha nem létezett. Természetesen a szeretetem Tolkien történetei iránt behozatta velem a lemaradást, és most elolvastam A hobbit-ot.

Mivel ezt a könyvet Tolkien még A Gyűrűk Ura előtt írta, más, mint A Gyűrűk Ura. Először azt hittem, hogy mivel a történet merőben másként van megírva, mások a szereplők meg minden, kevésbé fog tetszeni is. Ha-ha. Tévedés. Túlságosan is szeretem a Tolkien által megteremtett világot, és sohasem szerettem elszakadni tőle. Édes-mindegy hogyan, de mindig jó visszatérni. Igen, voltak bizonytalan pillanataim, de bevallom, imádtam. Hát hogy ne imádtam volna?

Igen, a főszereplőnk Bilbo, és sok karakter nincsen benne (értsd: Gandalfon kívül), akik A Gyűrűk Urá-ban is benne voltak. Igen, teljesen más a történet, és sok olyan dolog benne sincs, amit A Gyűrűk Urá-ban szerettél. És igen, éreztem A Gyűrűk Urá-t olvasás közben. Hallottam a filmek zenéjét a fejemben, és egész Középfölde, Tolkien egész mesevilága ott lebegett a lapok előtt.

Komolyan be kellene hoznom a lemaradást a filmekben. 3/3 Gyűrűk Ura, de csak 3/2 Hobbit. Az utolsó Hobbit filmet még nem láttam, mert senki sem hajlandó megnézni velem, egyedül meg nem jó filmet nézni, ezért teljesen homályban voltam könyvolvasás közben, miután Smaug kirepült a barlangból. (Mármint, egy bizonyos halálesettel kapcsolatban nem lepődtem meg, mert tudtam, de Fili és Kili? Az sokkolt.)

Na, de befejeztem, és megint azt az ürességet (bár mérsékeltebben) érzem, mint amikor befejeztem A Gyűrűk Urá-t.

Szóval, rövidre zárva: Szereted A Gyűrűk Urá-t? A filmeket és a könyveket egyaránt? Esetleg még A hobbit filmeket is láttad és tetszettek? Azonban, nem olvastad A hobbit-ot (vagy esetleg még A Gyűrűk Urá-t sem)? Akkor sipirc a boltba és azonnal olvasd el! Tolkien a világ egyik legjobb írója, és bármit mond az irodalomkönyvem, és kiállok a véleményem mellett!

(Oké, csak, hogy tisztázzuk, a filmekben vannak dolgok, amiket még csak nem is említenek a könyvben. Például, mit keres benne Legolas? És ki az a csaj? És az az erőltetett szerelmi szál?)

Jó reggelt kívánsz nekem, vagy úgy gondolod, hogy ez a reggel jó, akár tetszik nekem, akár nem; vagy hogy te érzed magad jól ezen a reggelen, vagy hogy olyan ez a reggel, amelyen jó élni?

Jane Austen: A klastrom titka

A kislánynak csúnyácska Catherine idővel virágzó szépséggé érik, s amikor szomszédjuk Bath városába utazik fürdőkúrára, meginvitálja a kisasszonyt, hogy bevezesse a társasági életbe. Catherine körül nemsokára több udvarló is felbukkan: a hóbortos John Thorpe, a lány új barátnőjének bátyja, valamint a gáláns Mr. Tilney, miközben a kalandvágyó Catherine elindul, hogy felfedje a klastrom titkát…

Amióta láttam a Büszkeség és balítéletet, természetes, hogy keresem a Mr. Darcy-mat. De amióta megismerkedtem A klastrom titka című műből készült filmmel, felhagytam Mr. Darcy keresésével, és most már Mr. Tilney után kutatok.

Nem számítottam rá, hogy egy Jane Austen könyv tetszene, mivel vagy háromszáz évvel ezelőtt íródott, és igaz, néhol nehezen értettem meg, még magyarul is, hogy mit jelentenek a mondatok, de tetszett.

Persze, hogy tetszett, hiszen ott volt Mr. Tilney! Ki nem szereti azt a könyvet, amiben ott van a mi Mr. Henry Tilney-nk. Az rossz már nem lehet, amiben ő szerepel.

Nem tudom, mit mondhatnék úgy magáról a könyvről, hiszen Jane Austenről van szó, aki nem éppen egy mai író, így a könyv stílusa egyértelműen régies, de amúgy nagyon jó képet ad a korabeli társadalmi viszonyokról.

A történet maga Catherine Morland-et követi, aki elutazik Bathba, a család barátaival, és ott megismerkedik Thorpékkal és Tilney-ékkel. Majd, azelőtt, hogy az Allenékkel Bathban töltött ideje lejárt volna, a Tilney család feje meghívja Catherine-t Northanger-be, hogy náluk lakjon. Ezt az apa egy félreértés miatt ajánlotta, mivel főszereplőnket tévesen igen vagyonosnak hitte. Amikor a tévedésre fény derül, Catherine-t hazaküldik, de természetesen a végén, ahogyan annak lennie kell, Catherine és Mr. Tilney összeházasodnak.

Catherine egy olyan lány, aki szeret olvasni, és igazából nem nagyon látta a világot, mert az addig jóformán csak a saját falujából, és könyvekből állt. Pontosan emiatt kerül "bajba" Northangerben is, ami véleményem szerint egy olyan dolog volt, amit még én is megtettem volna, vagy legalább gondoltam volna rá. Túl sokat olvasok, ez egy tény. ¯\_(ツ)_/¯

Tetszett A klastrom titka, mert a mai könyvekhez képest egy egyszerű, aranyos, és mégis merőben különböző könyv volt, ami jó érzés volt olvasni. Ez a könyv tipikusan olyan, amiről nem tudok sokat elmondani, mert nem történt benne semmi olyan, ami annyira szörnyű lett volna, hogy oldalakat tudnék írni, miért volt rossz, de olyan hűdenagyonfantasztikus dolog sem történt. Mint mondta: ez egy egyszerű kis olvasmány volt, igaz néha kétszer kellett elolvasnom egy mondatot, mert nehéz volt megérteni.

De úgy érzem, hogy nekem, mint könyvmolynak/írónak Jane Austen egy kötelező olvasmány, és nem is bánom, hogy elolvastam A klastrom titkát. Következőnek jöhet a Büszkeség és balítélet, mert azért szeretjük Mr. Darcy-t is. :D

Értékelés: ★★★★★

Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.