Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Nem régiben készült a a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvsorozat első kötetéből egy film, és megnéztem, és természetesen megtetszett, a könyv megvolt itthon, úgyhogy elolvastam, mind a hármat. Úgy döntöttem, nem fogok egyesével írni róla, hanem összefoglalom a hármat egy bejegyzésben.

Mindenekelőtt megemlíteném, hogy a filmnek úgy-ahogy az eleje passzol a könyvhöz, de onnantól szinte föld és ég a kettő, így ne várja senki, a ki film után olvassa, hogy hasonlítson a filmhez. Nekem természetesen a könyv sokkal jobban tetszett, a film pedig olyan is-is szintű volt. Az eleje érdekelt, aztán ahogy haladtunk a vége felé, egyre rosszabbodott. A vége totális kász volt számomra, és nem is értem, miért így oldották meg, de ennek okát kizárólag Tim Burton tudhatja.

1. Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Természetesen sorozatok első köteteiben fel kell vezetni az eseményeket és az előzményeket, ezért valaki lassúnak találhatja a fő cselekmény kibontakozását, de igazából el voltam halmozva elég rejtéllyel ahhoz, hogy ne unatkozzam, és izgultam, mikor kezdődik el igazán a történet. Azután Ransom Riggs szép lassan bevezetett a különlegesek világába, Vándorsólyom kisasszony hurkában.

Minden jó, és szép volt egy ideig, de aztán jöttek a lidércek és üresek, és a különleges gyermekek sorsa bizonytalanná vált. Sikerül a könyv végén visszaszerezniük Vándorsólyom kisasszonyt, azonban védelmezőjük madártestben maradt, és a hurkok összeomlott, ezért megpróbálnak átevezni a szárazföldre. Könyv vége.

Külön érdekes megoldásnak találtam, hogy az illusztrálást forókkal oldották meg, bár arra kíváncsi vagyok, hogy mi volt előbb? A kép, vagy az esemény/leírás/karakter. Ha a kép volt utána, akkor jó kis keresőmunka és photoshop lehetett, mire a történetbe illő képek lettek.

– Várj itt!
– A francba! Minek?
– Mert százkilencvenöt centi vagy, zöld a hajad, nagyapám pedig nem ismer, és rengeteg lőfegyvere van.

2. Üresek ​városa

A második részben a gyerekek megtudják, hogy Vándorsólyom kisasszonynak napokon belül vissza kell változnia emberré, különben elveszítheti emberi mivoltát, ezért megpróbálnak eljutni Londonba, ahol az utolsó szabad ymbryne rejtőzködik. 

A könyv végén kapunk egy hatalmas pofont, mert kiderül, hogy a nagy szenvedések árán megmentett, és Londonba elvitt Vándorsólyom kisasszony, nem is az, akinek hitték, hanem az egyik öccse, aki a lidércek vezére. Az utolsó ymbryne is fogságba kerül, a gyerekekkel együtt, és a metrón elszállítják őket. A könyv végén Addisonnak, a beszélő kutyának sikerül kimentenie Emmát és Jacobot, az utobbiról kiderül, hogy nem csak látja, de képes parancsolni is az üreseknek. A könyv ezzel zárul.

Hiába volt apró betűvel írva, háromszáz oldal felett, csak úgy faltam az oldalakat, mert az eddigi két rész egyszerűen nagyon jó volt.

– Élelem, ennivaló, élelmiszer – felelte a kutya. – Itt felségesen lakomázhatnak majd.
– De én nem szeretem a kutyakaját – tiltakozott Olive.
Addison nevetett, s a hangja meglepően emberi volt.
– Én sem, kisasszony.

3. Lelkek ​könyvtára

A harmadik könyv (azaz az utolsó) mindig az, amelyikben minden kérdésedre választ kapsz, legalábbis  a legtöbbre.

Ebben a könyvben minden sarkon olyan fordulat volt, hogy csak ültem és pislogtam. Egyszerűen annyi van, hogy nem lehet leírni. Ó most jó, ő most rossz, ő semleges, ő megint jó, most meg rossz... Ezt a kötetet úgy olvastam, hogy beteg voltam, de seperc alatt kivégeztem, annak ellenére, hogy több, mint 400 oldal. Csak azért tartott 3 napig, mert néha nagy nehezen letettem, hogy mást is csináljak.

Lelkek könyvtára... Na, igen, az is egy érdekes fordulat volt...

De inkább beszéljünk a végéről...

Természetesen Jacob visszavágyik a saját évébe, és természetesen eltűnt egy hétre. Természetesen már az első könyvben mindenki azt hitte megbolondult, most pedig végképp mindenki azt hiszi, nincs ki a négy kereke. Először sikerül elhitetnie, hogy "jobban" van, de alapból sem volt semmi baja, de ha valaki azt mondja, hogy "különleges", akkor egy átlag ember gumiszobába rakatja. Ebből alakul ki a konfliktus a könyv végén, mert a szülei megtalálják Emma leveleit, és természetesen mit mondhat? Az igazat nem hiszik el, a hazugságot nem hiszik el, semmit nem hisznek el, és teljes elmebetegnek könyvelik. Pedig teljesen józan.

Jacobot Vándorsólyom kisasszony menti meg, aki felbukkan, amikor a szülei intézetbe akarják vinni, így megússza a dolgot. Mint kiderül, amikor a Lelkek Könyvtárát összeomlasztották, minden ott tartózkodó különlegesnek visszaállt az "órája", így nem kellett attól tartaniuk, hogy előreöregednek több, mint 70 évet. Ebből kifolyólag Emma és Jacob élhetik az életüket, mindketten 1 napot öregednek, és tényleg lehet köztük valami.

– Mindnyájunk életének van lejárati határideje – mondta aztán. – A maga helyében nem sietnék annyira megtudni a magamét.

Vége.

Szóval, ez egy fantasztikus történet, és melegen ajánlom bárkinek. Van benne akció, van benne rejtély, van benne románc (éppen elegendő mennyiségben).

Értékelés: ★★★★★

    – Valakinek muszáj hőssé válnia – felelte Millard, és lesétált a hajóroncsról.
    – Híres utolsó szavak – suttogtam.