C. S. Lewis: Narnia krónikái 2-4

Narnia birodalmának titokzatos törtenetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az elsőt, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.

A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. 

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. A kiadó sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány.

Nem fogok minden Narnia könyvről külön írni, mert nem tudnék egy-egy könyvről annyit beszélni. Mármint ilyen véleményt nem tudnék alkotni. A cselekményt persze el tudnám beszélni, de azt mindenki megtudhatja a könyvek elolvasásával.

Szóval, amikor elvetettem a könyvek egyesével valóértékelését, akkor gondoltam, hogy majd a végén írok az összesről egy összegzést. Csak aztán rájöttem, hogy az nagyon hosszú lenne, és még egy két hétbe biztos beletellene az elolvasásuk, szóval a maradék hat könyvet hármasával véleményezem.

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, A ló és kis gazdája, Caspian herceg

Remélhetőleg az alap sztorit már mindenki ismeri, hiszen bizonyára már látta a filme(ke)t. Sokkal többet nem lehet elmondani a könyvekről A varázsló unokaöccse után. Angolul nehézkes kissé a könyve olvasása, mert C. S. Lewis igencsak régies/fenséges nyelvezetet talált. Leggyakrabban használt szavak, melyekkel már nem igazán találkozunk manapság: jolly-nagyon (határozó szó), ought/oughtn't-kellene/nem kellene. Meg néha vannak nagyon szokatlan mondatok, amiknek értelmét kissé nehézkes volt kihámozni, de megküzdöttem velük.

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény  majdnem teljesen olyan volt, mint a film, csak a csatajeleneten egy jó nagy lépéssel átmentünk. De komolyan. A csata az csak úgy meg volt említve, hogy "a narniaiak rosszul álltak a harccal, de megjött Aslan, kinyírta a Fehér Boszorkányt, és vége lett". De nem hibáztatom az írót. Nem lehetett kellemes a világháború.

Egyébként Lewis másik jellegzetessége, hogy a Narnia könyvek 100-130. oldaláig csak megyünk megtudunk dolgokat, aztán kezdődik az akció, ami igazából 10 oldalt vesz max igénybe, aztán vége a könyvnek. Olyan, mint egy A gyűrűk ura könyv, csak rövidebb tájleírásokkal. Nos, Lewis és Tolkien elvégre haverok voltak, nem?

A ló és kis gazdája Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény alatt játszódik. Vagyis annak a kb utolsó 10 oldalában eltelt időben, amikor még a négy Pevensie gyerek uralkodik (Narnia Aranykora). Egy Narnián kívül eső birodalomból indulunk, ahol egy rabszolga fiú, meg egy nemes lány (meg sem próbálom leírni, hogyan hívták a pozícióját, mert még olvasni is nagyon nehéz volt), meg két beszélő ló elhatározzák, hogy Narniába szöknek (a lovak ugye vissza akarnak jutni a szülőhazájukba).

A Caspian herceg az ezek után több száz, vagy ezer évvel játszódik. És arról szól, hogy hogy lesz Caspianból király. Itt a filmmel ellentétben végig a négy gyereket követjük, nem nagyon töltünk időt Caspiannal, nincs két csat, csak egy fél, és azt is szinte csak megemlíti Lewis, mert jön Aslan és happy end. Ezt a részt azért utálom, mert a négy fő karakterből kettőt már ne fogunk látni ezután (kivéve az utolsó könyvben). A hajnalvándor útjá-ban már csak Lucy és Edmund, meg az idegesítő rokonuk van, ami miatt sohasem lopta be magát a film a szívembe. De erről a könyvről majd később, mert még csak most kezdtem neki.

"Peter behúzta az ajtót, de nem zárta be, mert ő is tudta, amit minden épeszű ember tud: soha, de soha nem szabad magunkra zárni a szekrényajtót."

"Lovaglás terén egy ló a legjobb oktató."

"Tanuld meg, egy dolog kétszer ugyanúgy nem történik meg soha."

C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse (Narnia Krónikái #1)

Narnia birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az első, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media. 

A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány. Kezdődjék hát meg a kalandok sora!

A NARNIA KRÓNIKÁINAK ELSŐ KÖTETE:

A varázsló unokaöccse

Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen.

A Narnia első filmjét mindig is imádtam, és valamikor a harmadik után már tényleg nagyon el akartam olvasni a könyveket (mert rájöttem, hogy könyvalapján készültek), de meg kellett elégednem a Wikipédia leírásával, mert úgy gondoltam, hogy sok van a Narnia könyvekből, és egyszerre az összeset drágának találtam. Igaz, a nővéremnek megvolt belőle 4 db, csak nem sorrendben, hanem össze-vissza. És én, mint rendszerető ember, nem akartam a történet közepétől kezdeni, hanem az elejétől, így eljutottunk addig a napig, amikor a nővérem sikeresen levadászta (angolul) a teljes sorozatot, díszdobozban, és az átlagoshoz képest nagyon olcsón. Én pedig, mint jó húg, akinek sok ideje van olvasni, lecsaptam a könyvekre. Így jutottam el mai könyvünkhöz, A varázsló unokaöccséhez.

Be kell vallanom, amikor először megláttam az oldalszámot, egy kicsit viccesnek találtam. Mert 170 oldalaskönyvekkel nézünk szembe. Ettől teljesen megnyugodtam, mert az én könyvem is csak 172 oldal, szóval ezek szerint nem kell 400-500 oldalasnak lennie valaminek ahhoz, hogy jó legyen.

Na, de akkor a könyvről.

C. S. Lewis szeret egyből belecsapni a történetbe. Nincs magyarázás, kerítés, bevezetés. Nincs "Egyszer volt, hol nem volt", stb... Elmondja, hogy van a Polly és a Digory, ők barátok lettek, és jöjjön a történet. Végtelenített tájleírások sincsenek, semmi sincsen túlmagyarázva. Egy elég gyors könyv volt, úgy egy az egyben. Az elején kicsit lassan bontakozott ki, aztán már vége is lett.

Angolul kissé nehéz volt olvasni, mert Lewis érdekes nyelvezetet használt a párbeszédeknél, amikek a jelentését csak találgatni tudtam.

Ez a könyv, konkrétan Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény előzménye. Elmondja Narnia megalakulásán, a világok, a varázslat felfedezését. Megtudjuk, hogy került a Fehér Boszorkány Narniába, hogy hogyan is lett a varázsszekrény, és miért van az az egy árva lámpaoszlop az erdő közepén. Na meg, hogy ki is a Professzor.

Lewis és Tolkien barátok voltak, és Lewis Tolkien hatására írt. Na most, akinek nem tetszett A Gyűrűk Ura, annak ez a könyv sem lesz élvezhető (szerintem, de bármi megeshet), mert ez a könyv szintén nem túl "akciódús". Nem egy Trónok Harca, nincsenek benne véres harcok, tekintve, hogy inkább egy gyerekkönyv. De ugye, mint A Gyűrűk Ura, ennek is inkább a történetén van a hangsúly, nem pedig az össze-vissza csavart, kitekert fordulatokon, meg az akció jeleneteken.

UI.: Egyébként, tudtátok, hogy a kiadók 23 alkalommal utasították vissza Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény-t (ami ténylegesen az első kötet volt a sorozatban)?

"Ugyanis Narniáról nem tudhat akárki, és nem is lehet akárhogyan átlépni a határát: csak élénk képzelettel és egy jó adag kíváncsisággal felszerelkezve."

John Green: Katherine a köbön

Tizedik Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek. 

Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.
K-19 összetörte a szívét. 

Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal.

Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt. 

Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is.

Be kell valljam, az Alaska nyomában után kevésbé voltam izgatott ezzel a könyvel kapcsolatban, mert az Alaska nyomában azért annyira nem tetszett. De ez a könyv nagyjából az első 20 oldalon belopta magamat a szívembe.

Olvastam néhány kritikát, és rengetegszer azt láttam, hogy az emberek szerették az Alaska nyomban-t, de nem tetszett nekik a Katherine a köbön. És így a könyvet elolvasva nekem ez lehetetlennek tűnik. Valószínűleg valamilyen genetikai dolog, hogy fordítva gondolkodom, a legtöbb emberhez képest, de akkor sem értem, hogy ez a könyv miért nem tetszett nekik.

Csak képzeljétek el a helyzetet: csöndesen elhelyezkedik a család a nappaliban. Apa gépezik, anya olvas/valami egyéb elfoglaltságot talál magának. Én lehuppanok a kanapéra és szó nélkül olvasok. Síri csend honol, és egyszer csak én a semmiből el kezdek röhögni. Utána megint csönd van, majd a halk kuncogás megint átcsap nevetésbe. Ez ment végig, amíg olvastam a könyvet. Nem sokszor nevettem még ennyit egy könyvön.

A két "főszereplő", Colin és Hasszán nagyon értettek ahhoz, hogy hogyan csináljanak ebből a könyvből egy humoros történetet. De igazából az összes karakter ilyen volt. Azt is olvastam, hogy valakiknek nem tetszett Colinnak a viselkedése, pedig szerintem érdekes volt. Hiszen Colin egy tehetséges gyerek, tehát a társadalmi életben elég elcseszett, de lehet azért nem találtam idegesítőnek a karaktrét, mert azért én is hasonlítok valamennyire rá (csak én nem vagyok zseni). És ott van a 19 Katherine. Ez pedig egy tök érdekes alapot szolgáltatott a könyvnek.

És a matek. Na a matek, az már vicces volt. A könyvben nagyon szép ábrák voltak. Volt benne egy szép hosszú egyenletszerűség is. A matektanáromnak biztosan tetszett volna. De az én agyam örül, ha csak a kilencedikes matekot kell tudnia, azzal is néha küszködik. Elolvastam a lábjegyzeteket, meg a magyarázatokat, de félek, sose leszek képes megérteni az összefüggéseket a grafikonokon. Elhiszem.

Szóval, ha John Green-t akarsz olvasni, akkor szerintem érdemes ezzel a könyvvel kezdeni, mert

1. nem nyomod rá a könyvre a nyálas bélyeget (Csillagainkban a hiba (habár az sem volt nyálas, de értitek mire gondolok))
2. nem fogod azt gondolni, hogy nem annyira izgalmasak a könyvei (Alaska nyomában. Annyira nem nyűgözött le. Tetszett, de ez ezerszer jobb volt.)
3. ha jobban belegondolok, ez az a könyv, aminek a vége tényleg igazi happy enddel, és boldog szerelemmel zárul (nem halt meg senki, és ténylegesen összejöttek, és együtt is maradtak (a könyv végéig.))

A tanácsom: ne az Alaska nyomában-nal kezdj. Szerintem az nem tesz elég jó első benyomást ahhoz, hogy beleszeress John Green írásaiba.

Összegezve, ez egy szuper könyv volt. Vicces volt, megvolt a romantika, a happy end. Minden, ami kellett. Olvassátok el!

"De a könyvek mindig ott vannak. A könyvek tulajdonképpen Kirúgottak: tedd le őket, és örökké várnak rád; figyelj rájuk, és ők viszontszeretnek."