Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.
K-19 összetörte a szívét.
Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal.
Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer
dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az
anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra
indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin
elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági
elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes
megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán
visszaszerezheti a lányt.
Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is.
Be kell valljam, az Alaska nyomában után kevésbé voltam izgatott ezzel a könyvel kapcsolatban, mert az Alaska nyomában azért annyira nem tetszett. De ez a könyv nagyjából az első 20 oldalon belopta magamat a szívembe.
Olvastam néhány kritikát, és rengetegszer azt láttam, hogy az emberek szerették az Alaska nyomban-t, de nem tetszett nekik a Katherine a köbön. És így a könyvet elolvasva nekem ez lehetetlennek tűnik. Valószínűleg valamilyen genetikai dolog, hogy fordítva gondolkodom, a legtöbb emberhez képest, de akkor sem értem, hogy ez a könyv miért nem tetszett nekik.
Csak képzeljétek el a helyzetet: csöndesen elhelyezkedik a család a nappaliban. Apa gépezik, anya olvas/valami egyéb elfoglaltságot talál magának. Én lehuppanok a kanapéra és szó nélkül olvasok. Síri csend honol, és egyszer csak én a semmiből el kezdek röhögni. Utána megint csönd van, majd a halk kuncogás megint átcsap nevetésbe. Ez ment végig, amíg olvastam a könyvet. Nem sokszor nevettem még ennyit egy könyvön.
A két "főszereplő", Colin és Hasszán nagyon értettek ahhoz, hogy hogyan csináljanak ebből a könyvből egy humoros történetet. De igazából az összes karakter ilyen volt. Azt is olvastam, hogy valakiknek nem tetszett Colinnak a viselkedése, pedig szerintem érdekes volt. Hiszen Colin egy tehetséges gyerek, tehát a társadalmi életben elég elcseszett, de lehet azért nem találtam idegesítőnek a karaktrét, mert azért én is hasonlítok valamennyire rá (csak én nem vagyok zseni). És ott van a 19 Katherine. Ez pedig egy tök érdekes alapot szolgáltatott a könyvnek.
És a matek. Na a matek, az már vicces volt. A könyvben nagyon szép ábrák voltak. Volt benne egy szép hosszú egyenletszerűség is. A matektanáromnak biztosan tetszett volna. De az én agyam örül, ha csak a kilencedikes matekot kell tudnia, azzal is néha küszködik. Elolvastam a lábjegyzeteket, meg a magyarázatokat, de félek, sose leszek képes megérteni az összefüggéseket a grafikonokon. Elhiszem.
- nem nyomod rá a könyvre a nyálas bélyeget (Csillagainkban a hiba (habár az sem volt nyálas, de értitek mire gondolok))
- nem fogod azt gondolni, hogy nem annyira izgalmasak a könyvei (Alaska nyomában. Annyira nem nyűgözött le. Tetszett, de ez ezerszer jobb volt.)
- ha jobban belegondolok, ez az a könyv, aminek a vége tényleg igazi happy enddel, és boldog szerelemmel zárul (nem halt meg senki, és ténylegesen összejöttek, és együtt is maradtak (a könyv végéig.))
Összegezve, ez egy szuper könyv volt. Vicces volt, megvolt a romantika, a happy end. Minden, ami kellett. Olvassátok el!
"De a könyvek mindig ott vannak. A könyvek tulajdonképpen Kirúgottak: tedd le őket, és örökké várnak rád; figyelj rájuk, és ők viszontszeretnek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése