Kész lennék kibékülni ezzel a sorozattal, de egyszerűen nem tudok. Teljes képtelenség. A Csontváros
és a Hamuváros is olyan alappal rendelkezett, ami azt sugallta
számomra, hogy ez a sztori nekem tetszeni fog. El is hittem, hogy
tetszeni fog. Nem is mondom azt, hogy nem tetszik, csak attól tartok,
hogy hiába az a pár dolog, amit szeretek a könyvekben, túlnyomó
többségben mégiscsak azok vannak, amik minden igyekezetem ellenére
szemforgatáshoz vezetnek.
Most
neki fogok állni a harmadik kötetnek, aztán még eldöntöm, érdekel-e a
történet további alakulása. Ismerve magam, ha érdekel, ha nem, el fogom
olvasni, mert mégiscsak jobb, ha az egész sztori kereken, egészen ott
van a fejemben (úgy ahogy).
Megpróbálom szétbontani mi tetszett, és mi nem tetszett részekre, de mindenkit előre figyelmeztetek, a mi nem tetszett sokkal hosszabb lesz.
Na, jól van. Essünk neki...
Hamuváros: Minden, Amitől Falra Mászok
Először
is, ami már az előző könyvben is az idegeimre ment: a hasonlatok. A
hasonlatok végeláthatatlan, felesleges halmozása, amitől egyszerűen nem
tudom komolyan venni a könyvet. Vannak egy regényben hasonlatok, amik
szükségesek, és van az a mennyiség, ami teljesen elfogadható, sőt
szükséges. És aztán van ez a könyv, ami tele van olyan nyakatekert
hasonlatokkal, amik nem tudom, hogy jutnak egyáltalán valakinek az
eszébe, Angolul olvastam a könyvet, amitől egy fokkal tűrhetőbbek
voltak, de akkor is túl sok volt belőlük, és egy csomó olyan volt
közöttük, amitől a fejemet fogtam.
Egy
példa (nem emlékszem pontosan hogy volt, de valami ilyesmi volt): a
sírköveken a felirat csillogott, mint tej a holdfényben. Igen, mint tej
a holdfényben.
Aztán,
még mindig ott a Clary-Jace dilemma, ráadásul hozzáadódik ugye Simon
is. Tudom, hogy Clary és Jace nem testvérek, mert ezt már az elején
letisztáztam magamnak, hogy ne legyen olyan... bizarr. De akkor is azt
hiszik, hogy testvérek! Hozzászokhattam volna már a Trónok Harcából, de
ez mégiscsak egy gyerekeknek írt könyv... Na, mindegy. Örüljünk, a végén
úgy is összejönnek, mert mi más történne, ha nem az.
Amit
nem értettem, és a teljes könyvön keresztül kísértett, mert nem tudtam
mire vélni, az Clary és Simon. Ott az elején az a jelenet a konyhában,
aztán a másik, amiben vagy két oldalon keresztül smárolnak... Én ezt nem
értem, de biztos velem van a baj. Jobb nem is agyalnom rajta, attól
csak rosszabb.
Nem
tom, nekem valahogy az egész fő vonala a történetnek zavaros, mert néha
komolyan nem értem, mi történik. Ezt akár annak is betudhatjuk, hogy
igazából az első könyvből nem emlékszem mind a hatszáz oldalra, csak
arra a százra kb, ami nagyjából a fő szálhoz tartozik. Voltak esetek,
amikor feltűnt valamilyen visszautalás az előző könyvre, én meg csak
ültem, és néztem, hogy ilyen tényleg történt?
Nagyjából
ezek azok a pontok, amiket fel tudok hozni a könyv ellen. Ezek a
Hamuváros legfőbb bűnei az én szememben, de nem csak rossz volt benne.
Hamuváros: Amitől Nem Másztam Falra
Malec.
Esküszöm, a legjobb oldalak voltak a könyvben. Az Alec-Magnus részek.
Elképzelhető, hogy az egyetlen egy dolog, ami miatt még olyan nagy
lendülettel haladok A Végzet Ereklyéivel, az Malec. Kincset
érnek azok az oldalak, ahol ők ketten egy helyen vannak, annál is
többet, amikor Alec szemszögéből van megvilágítva a történet. Kár, hogy
ez nagyjából háromszor történt csak meg, 300 oldal után, és akkor sem
több, mint fél oldal erejéig.
De
tényleg, engem nem érdekel Clary meg Jace, mert ők tipikusan az a pár a
tipikus fantasy könyvből, akik így is, úgy is összejönnek. Mert kell az
a fő romantikus mozgatószál, ami ezekben a könyvekben számomra túl
vannak tolva. Nekem csupán annyira van szükségem, mint amennyi a Harry
Potter és Percy Jackson könyvekben volt. Ott van, tudsz róla, és
könyörögsz, sok-sok könyvön keresztül, hogy végre az az egy csók
csattanjon el. És megkímélnek a szörnyű belső okfejtésekről, hogy akkor
most szeret vagy nem szeret, és milyen azzal a bizonyos emberrel
csókolózni, és hogy mennyire epekedve vágyakozunk arra, hogy a közelében
lehessünk, stb...
Szóval, igen. Team Malec!
Azért
bevallom, hogy miután túljutottam a könyv nagy részén, és elérkeztem az
utolsó száz oldalhoz, ahol végre történt is valami. Ott úgy voltam,
hogy igen, szeretnék olvasni, és megtudni, hogy mi történik, mert eddig
nem sokat értettem.
Meg, igen, voltak benne igazán jó poénok.
Szóval...
A
Hamuváros mindenféleképpen fejlődés volt a Csontvároshoz képest. Ez
azonban még nem volt elég, hogy megkapja Goodreads-en a 4 csillagot.
Erőteljesen,
bár lankadó érdeklődéssel folytatom a következő kötettel a könyvet,
mert a történet maga érdekel, csak néha ezt elfedik bizonyos, feljebb
kilistázott dolgok, amiktől egy.egy pillanatra muszáj letennem a
könyvet, hogy vegyek egy mély levegőt. Aztán majd meglátjuk mi lesz
ezután.
Értékelés: ★★★
– Jace-hez jöttünk – felelte Clary. – Jól van?
– Nem tudom – mondta Magnus. – Máskor is szokott mozdulatlanul feküdni a padlón?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése