Philip Pullman: Northern Lights (His Dark Materials #1)

A His Dark Materials – Az Úr Sötét Anyagai trilógia először nem nagyon vonzotta a figyelmemet. Az első kötet Northern Lights – Északi fény két címen létezik. A másik, amit hallásra (illetve olvasásra) talán ismerősebbnek találnak az emberek a The Golden Compass – Az Arany Iránytű néven. Ha valaki ezt hallja, először lehet, hogy a film jut eszébe, ami nem a legjobb adaptáció volt. Én nagyjából akörül láttam, amikor kijött, és alig emlékszem belőle pár dologra, de az tisztán megmaradt bennem, hogy vannak a kis állatkák benne, és hogy úgy ért véget, hogy semmi lezárás nem volt benne. Még az sem volt tiszta, hogy vége van-e vagy sem.

De, amióta megismerkedtem a Goodreads csodálatos világával, a kelleténél több könyvet raktam fel a „to-read” polcomra. És rátaláltam a Northern Lights-ra, és az értékelések, és a filmből maradt halvány emlékeim alapján úgy döntöttem, hogy megveszem.

Mivel angolul rendeltem, és külföldről jött, majdnem három hétig tartott, amíg megjött. És én nem bírtam kivárni, ezért elkezdtem A Gyűrűk Urát, és természetesen másnapra megjöttek a könyvek, de akkor már mindegy volt. Most viszont belevetettem magam, és az első kötet alapján ez egy jó sorozat lesz, de akkor bővebben most csak a Northern Lights-ról.

A történet

Lyra és a daemona, Pantalaimon egy kissé elvadult és szabad szellemű páros, akik a Jordan Kollégiumban laknak, miután a lányt nagybátyja, Lord Asriel, szülei halála után beadta. A könyv elején Lyra és Pan a Retiring Room-ba (nem tudom, hogy van magyarul fordítva) mennek, mert oda nekik nem szabadna menniük, de pont ezért megteszik. Itt megakadályozzák, hogy Lord Asrielt megmérgezzék, és betekintést nyerhetnek a felfedezéséről, és a politikába. És ezzel a tettel indul útjára a bonyodalom.

Kiderül, hogy Lyra valami fontosnak a része, de persze nem tudjuk meg. Közben a városból a gyerekek tünedezni kezdenek. A gyerekrablókat csak Gobblereknek (szintén nem tudom magyarul) hívják. Ezt az egészet Lyra és Pan, valamint barátaik nem fogják fel komolyan, addig, amíg Lyra pajtása, Roger is el nem tűnik. Ekkor Lyra elhatározza, hogy megmenti őt.

De megérkezik a rejtélyes és bűbájos Mrs Coulter, aki elcsábítja a kislányt, hogy legyen az asszisztense, és Londonba viszi. De előtte még a Mester Lyrának ajándékozza az alethiometer-t, azaz az arany iránytűt, ami megmutatja az igazságot.

Történnek az események, Lyra rájön, hogy Mrs Coulter nem is olyan jó fej és megszökik, majd a gyptian emberekkel menedékre talál. Együtt indulnak északra, hogy megmentsék a gyerekeket.

Út közben összebarátkoznak egy páncélozott jegesmedvével, Iorek Byrnisonnal és még néhány más emberrel.

Lyrát elfogják a Gobbler-ek, majd onnan a kislány megszökik a többi gyerekkel (közben persze az is kiderül, hogy mit csinálnak az elraboltakkal), azután elmennek Svalbardba, hogy kiszabadítsák Lord Asrielt. Út közben Lyra kiesik a léghajóból és a jegesmedvék elfogják, de Iorek és Iofur (a királya a jegesmedvéknek) harcra kelnek, és Iorek elfoglalhatja a helyét a trónján. Majd mennek, hogy kiszabadítsák Lord Asrielt, akit nem is igazán kell kiszabadítani. Kiderül, hogy Lord Asriel sem a legjobb ember, és a könyv végén megnyitja a kaput, vagy hidat, amelyen keresztül elmehetnek az egyik másik világba.

A könyv befejezéseként Lyra és Pantalaimon együtt, egyedül átmennek a hídon/kapun.

A történet központja, a Por (Dust)

Az egész bonyodalmat, minden szenvedést ennek a névlegesen semmi különös dolognak lehet köszönni. A Por miatt van az egész hűhó. A Port hiszik a bibliai főbűnnek. Az egész könyvön keresztül kísért minket a Por, de senki nem hajlandó elmondani, hogy mi az, és miért olyan rossz. A Por köti össze az embereket a daemonukkal, és ez valamiért rossz. Ebből kifolyólag vágták el a gyerekeket is a lelküktől.

 

Lord Asriel terve a könyv végén, hogy a másik világba átmegy, ahonnan látszólagosan a Por jön, és elpusztítja annak forrását, mert a Por rossz.

És pontosan ezét megy utána Lyra és Pan, mert egy kicsit használják a józan paraszti eszüket, és rájönnek, hogyha mindenki azt mondja, hogy a Por annyira rossz, akkor nem lehet, hogy igazából a Por az jó? Szóval megpróbálnak Lord Asriel előtt odaérni a forráshoz, és majd meglátják, hogy a Por valójában milyen, és akkor döntik el, hogy mit tegyenek.

Hát, érdekesnek ígérkezik, tekintve, hogy még mindig nem tudunk sok mindent a Porról. Szóval, gyerünk tovább. Tudni akarom mi lesz még itt.

A szereplők

• Lyra és Pantalaimon: a középpontban állnak, az esetek 90%-ban őket követjük. Lyra egy nagyon érdekes karakter. A hazudásban első osztályú, de a szíve a helyén van, és (igaz, hogy relatív dolog, de) különbséget tud tenni jó és rossz között. Pan pedig egy aranyos kis állatka, akinek részben az a dolga, hogy megpróbálja valamennyire kordában tartani Lyrát.
• Lord Asriel: Lyra nagybátyja apja. Egy olyan karakter, akiről azt hittem, hogy szeetni fogom, de a könyv végén teljes mértékben megutáltam. Erőszakos, és teljesen hidegen hagyja a saját lánya. Szerintem képes lett volna őt is beáldozni a hídnyitás kedvéért.
• Mrs Coulter: őt azért utálod a kezdetektől, mert tudod, hogy a daemonja egy aranyszőrű majom, és a gyerekrablónak is egy ilyen majma volt. Tehát tudod, hogy ő gonosz, ezért sokkal idegesítőbb, hogy Lyra bízik benne (az elején). A könyv végén meg nem tudom, hogy mit gondoljak róla, de abban még biztos vagyok, hogy ő sem a jó oldalon áll. És ő Lyra anyja.
• Iorek Byrnison: ő a második kedvenc karakterem. Igaz, hogy hátramaradt a könyvben, de remélem, még valamikor előkerül a sorozatban. Ezt a medvét, nem tudom miért, de nagyon megszerettem. Pedig Iofurral való küzdelme során akkor pofont levágott a királynak, hogy annak szó szerint lerepült az alsó állkapcsa. Aztán megette a szívét. De attól még egy nagyon szívhez növő karakter.
• Rajtuk kívül még sok karakter van, de ők a leg említésre méltóak. Többhöz olvassátok el a könyvet.

 

Az összegzés

Nos, ez a könyv nekem nagyon tetszett. Mivel első rész egy sorozatban, néhány helyen lassú volt, mert sok dolgot meg kellett magyaráznia, de ez teljesen rendben volt. Az eseményeket izgatottan vártam, éreztem a nyomást olvasás közben, megakartam tudni, hogy miért teszik azt a Gobbler-ek, amit. Néhányszor még a földhöz is akartam csapni a könyvet, mert nagyon felidegesített, de a jó értelembe.

Szóval, jöjjön a második kötet, mert ez egy jónak ígérkező sorozat. Ha megtetszett az írásom alapján (és nem lőttem el túl sok spoilert), akkor olvassátok el. Szerintem tetszeni fog, ha szeretitek a fantasy-fiction műfaját.

“We are all subject to the fates. But we must act as if we are not, or die of despair.”